Cím: A levél
Kategória: novella
Kulcsok:
Szereplő: Draco Malfoy
Helyszín: Odú
Korhatár: nincs
Készült: A Roxfort (HPH) HP-születésnapi játékára.
Sosem gondoltam, hogy milyen kényelmes mugli városok és felhők közt szállni. Repülni a szelek hátán, felhők közt, versenyezni madarakkal, fel-le bucskázni, pördülni-fordulni, szaltót vetni. Olyan szabadnak éreztem magam, mint még soha ezelőtt, ahogy repkedtem a hófehér baglyot követve, a kényelmes Nimbuszomon trónolva, mint az egek királya. Na de hogy is kezdődött az egész, mégis mi vett rá, hogy egy ostoba baglyot kövessek, és aztán meglephessem az utálatos Harry Pottert a születésnapján egy igazi, szívből szóló, ám annál gonoszabb ajándékkal? Egy szó, egyszerű bosszúvágy.
Szerda volt, egy fullasztó és annál unalmasabb nyári nap a sok közül. Épp a kertben kviddicseztem, Monstro-val és Crak-kal, mint mindig, miközben anya és apa a Minisztériumi “barátaikkal” teázgattak. Ahogy úgy repkedtem, és a frissen szerzett cikeszemet kergettem, hát egyszer csak valami repülő, fehér tollcsomó száguldott a labdának, majd egyenesen az egyik jókora oszlopnak.
– Hé, ez meg mi a szösz? – kiáltott fel Crak meglepetten, mire Monstro egy kiáltással leesett a seprűjéről, nagy puffanás nyugtázta, hogy földetért. Csak a szememet forgattam. Idióták.
– Nem szösz, ennek tolla van! – állapította meg Monstro, ahogy fájós arccal a földön heverő fehér bagoly felé bicegett. – Te, Draco, ez nem annak a Potternek a baglya? Tudod, fehér, és He..he.. Hering a neve.. vagy valami olyasmi. – közben puhán leszálltam a fűre, majd a vadiúj Nimbuszomat otthagyva én is a szárnyashoz sétáltam.
– Hedvig, te barom, Hedvignek hívják! – förmedtem rá a nagydarabra, majd leguggoltam, hogy jobban szemügyre vehessem az állatot.
– Eltört a szárnya? – kérdezte a piros arcú Crak is, ahogy megjelent mellettünk.
– Kit érdekel, ez Potter baglya! Térjetek már észhez! – szóltam rájuk kicsit felemelve a hangom. – Mégis mit képzelnek ezek, hogy kórházat nyitok sérült baglyoknak?!
– Nézd, van nála valami! – mutatott az együgyű a madár lábára kötözött levélre.
– Nahát, nem mondod?! Szerinted mire használják a baglyokat, hm?! – közben a kíváncsiságomnak utat engedve levettem a levelet a madárról, majd kinyitottam. Valami szülinapi jókívánság volt Hagridtól, attól a ronda félóriástól aki sosem fürdik. Megfogtam, majd egy pálcamozdulattal porráégettem a szemetet. Álljunk csak meg.. szülinapi? Egy ötlet kezdett megfogalmazódni a fejemben, egy fantasztikus ötlet, amit mindenképpen meg kell csinálnom. Eközben Crak és Monstro a baglyokon értekeztek. Tényleg értelmes téma.
– Hé, nyaláboljátok fel a baglyot, bevisszük és meggyógyítjuk. – intettem, majd a seprűt hanyag módon a földön hagyva a ház felé indultam, meg sem várva őket. Hallottam, hogy értetlenkednek, mire hátrafordultam, és egy olyan szúrós pillantást vetettem rájuk, hogy nyomban pattantak is a dolgukra. Bár ne ilyen idiótákkal lennék körülvéve!
Így történt, hogy végül mégis bagolygyógyászatba fogtunk, majd ahogy elkészültünk, egy régi, foltos pergament és pennát fogtam, hogy megírjam a meglepetést Potternek. Ennek biztosan örülni fog. Ahogy elkészültem, lepecsételtem, majd Hedvig lábára kötöztem, és felkaptam a seprűmet, majd a nagydarab majmoknak is intettem. Nem szóltam apának, mégis minek kellett volna kivágnia a hisztit, hogy aztán anya elájulhasson az aggodalomtól?!
Ahogy elengedtem a baglyot, az olyan sebesen felszállt, hogy alig győztem követni a kiábrándítóbűbáj alatt. Órákig repültünk, csak most éreztem igazán, hogy repülök, megértettem végre, hogy a kviddics mennyire kötött, és ehhez képest egyenesen unalmas. Az Odúnál gondtalanul átsiklottam a kerítés fölött, majd leszálltam a kertben, mosolyogva figyelve, ahogy Hedvig az ablakon kopogva bebocsátást kér. Érdekes. Ezek szerint a kis Potter a véráruló Weasley-patkányokhoz költözött. Vajon miért is nem lepődöm meg ezen?! Közben az idióták is landoltak, több-kevesebb sikerrel, bár ezt én sem tudtam megmondani, ha egyszer nem láttam őket.
Az ablakhoz érve bekukucskáltam, és fejcsóvalva nyugtáztam, hogy közben Crak és Monstro a törpék elől menekül, holott azok nem is láthatják őket.. vajon mégis miért nem irtják itt a kártevőket?! Hát erre is alkalmatlan ez a vörös família?!
A ház már magában kellemetlen hatást keltett. Mindenféle furcsa szagok terjengtek, egyszerre több, ráadásul az ebédlő ahova összeültek rémesen kicsi volt. Ott volt a pufók Mrs.Weasley és férje, aki úgy tűnik vagy rosszul látott, vagy egyáltalán nem érdekelte, hogy a felesége olyan ronda, hogy egy valamirevaló férfi ötméteres körzetben elkerülné. Hát igen, van aki nyilván a pénzért házasodik.. Közben észrevettem, hogy az a nagyszájú Granger is megjelent, karöltve a kis Ronnal és hozzá annyira hasonló patkányával.. talán rokonok? Végül belépett az emlegetett Potter is, nyomában egy számomra ismeretlen, de annál csinosabb leányzóval. A lánynak vörös haja volt, gyönyörű, kék szeme, karcsú dereka… na álljunk csak meg! Az nem lehet, hogy megtetsszen egy Weasley! Azonnal a szülinapos felé fordultam, ahogy a nagy sürgölődés közepette kinyitotta a levelet, majd először reménykedve, majd meglepve, elfehéredve olvasta a levelet. Valamikor a fele táján zokogásban tört ki, és lapátfogú Grangernek kellett elvennie a levelet, aki hangosan indította az olvasást, majd egyre halkult, ahogy a vége felé közeledett. A mondatnál, miszerint “Sajnálom kisfiam, hogy nem tudtalak nevelni, de miután Tommyval, akit ti csak Tudodkiként emlegettek, megöltük az apádat, és elköltöztünk, valahogy nem éreztem szükségét, hogy felkeresselek. Ráadásul itt van nekünk June, Janett és Margaret is, nem hinném, hogy több gyereket akarnánk, bár Tom nagyon szeretne egy fiút is.. tudod hogy megy ez, a ház fejének örökösre van szüksége..” Mrs. Weasley leejtette az ócska porcelántányért, ami apró szilánkokra törött a padlón, a torta rajta pedig szinte teljesen elmorzsolódott. Bár, amúgy sem nézett ki finomnak. A kócos Ronald leájult a székről, Mr. Weasley pedig kiborította a vizet, miközben Granger csak tátogott, a kis Potter pedig még mindig zokogott. Nem bírtam megállni, hangosan elnevettem magam a nyitott ablak előtt.
– Ugye nem mondjátok komolyan, hogy elhittétek? – majd’ megfulladtam a nevetéstől, a hasamat fogtam.
– Kinyírlak Malfoy! – a könnyes arcú, szemüveges felkapott egy poharat, majd kihajította az ablakon, és összetört az udvarban található egyik törpe fején. Nem talált, tovább nevettem, miközben mindenféle egyéb dolgot dobált ki, akárhogy is próbálta leállítani, én pedig végre láthatóvá tettem magam.
– Komolyan azt hitted, hogy a Sötét Nagyúr kikezdett volna egy olyan ronda sárvérűvel, mint az anyád? – Potter rémesen célzott, de most már Granger is csatlakozott, úgyhogy vigyáznom kellett. – Boldog születésnapot, remélem feldobtam a napotokat! – vetettem a szétzúzott konyhára és a felháborodott lakókra egy pillantást, és feltűnt, hogy a csinos lány a szája elő tett kézzel kuncog hátul, próbál nem lebukni, hogy nevetett. Rákacsintottam, majd felpattantam a seprűmre, és otthagytam a furcsa, rendetlen házat.
Így zajlott hát életem legjobb napja, amit valószínű mások annyira nem élveztek, de nekem pont elég volt ahhoz, hogy iskolakezdésig se törölje le semmi a kaján vigyort az arcomról.
Tetszik a "szemét" Draco karaktere. Igaz, kicsit erős poén, de hát mit várunk egy görénytől, nem? Viccet félretéve: ezt a történetet szívesebben olvasnám E/3ban, ezen kívül semmi másba nem tudok belekötni és nem is akarok.
VálaszTörlésKedves író!
VálaszTörlésNagyon tetszik a stílusod, szép, kerek mondatokat használsz. A történetet kereknek találom, és szerintem jól szőtted bele mind a témát (szülinap) mind a karaktert.
Draco gondolatait jól festetted le. A Drinny utalások nem is lennének rosszak, az egy bajom vele, hogy Ginny nem nevetne egy ilyen "poénon" - ez számomra nem volt karakterhű. Minden más viszont jó lett, gratulálok, így tovább! :)
Karakter: 9 pont
VálaszTörlésEgész jól ki lett dolgozva, meghagyva a szemétkedést és a lekezelő stílust. Az egyetlen, ami miatt nem 10 pont, hogy szerintem nem fér bele annyira a Ginnyvel való kis flört Draco karakterébe, hiszen az összes Weasleyt vérárulónak tartja.
Mennyire illik a műbe: 8 pont
A történet alapján nem hiszem, hogy Dracónak ilyen csínyekre lenne ideje vagy kedve, ráadásul a Malfoy szülők ki is tagadnák a fiukat, ha valaha is elmenne Weasleyékhez.
Stílus: 9 pont
Dracóhoz illő megfogalmazás, azonban néhány helyen picit kilép a karakterből. Túl önimádónak tűnik néhány helyen, ezért szerintem jobb lett volna E/3ban :)
Karakterhűség: 8 pont
Mint azt feljebb említettem, illik hozzá a szemétkedés és a lekezelő stílus, azonban ez a csíny túl erős, még Dracótól is. Ettől függetlenül nagyjából Draco Draco :D
Cselekmény kidolgozottsága: 8 pont
Egy kicsit bővebben le lehetett volna írni a szereplők gondolatait, reakcióit, de mivel novelláról beszélünk, érthető a rövidség. Azért kíváncsi lettem volna a Weasley család bővebb ténykedésére.
Összesen: 8 pont
Szórakoztató történet, csattanóval a végén, ám a szokatlan flört és az erős poén nem igazán illik a sztoriba :)
Karakterkulcs:
VálaszTörlésNagyon tetszett az, hogy nem vitted át enyhén slash-be, vagy nagyon elrugaszkodott fanfictionbe, mert hát valjuk be, egy Draco-Odú párosításról sokaknak az jut eszébe, hanem megmaradtál az eredeti, szemét Malfoynál, és a történet sem lett erőltetett. 10 pont.
Helyszínkulcs:
Amikor ránéztem a helyszínkulcsra Draco neve alatt, majd elolvastam az első néhány mondatot, kissé megijedtem, hogy mi lesz itt, de végül nagyon könnyedén, és szépen helyezted bele az Odút a történetbe. 9 pont.
Stílus/fogalmazás/stilisztika/helyesírás:
A stílusod jó, látszik, hogy már elindult egy bizonyos irányba. Helyesírási hibákat nem igazán láttam, egy két hiányzó vesszőn kívül, bár egy ponton annyira nevettem, hogy szerintem a legdurvább hibákat sem vettem volna észre, vagy írhatjuk annak is a számlájára, hogy hajnali kettő múlt (viccet félretéve: elolvastam újra, kissé nyugodtabban, és nem találtam benne). 8 pont.
Karakterek:
Szerintem mindenki nagyon karakterhűre sikerült, Crak és Monstro nevetségesen zseniális volt, egyedül Ginny zavart a végén, ahogy már előttem mások is említették. 8 pont.
Cselekmény:
A cselekmény szépen fölépített, és ami talán a legjobban tetszett, az a felvezetés, majd ahogyan azt kiforgattad önmagából. Egyetlen dolgot nem értek csak: minek vitte magával Crakot és Monstrot? És aztán ők nem vele mentek vissza? 8 pont.
Összhatás:
Zseniális, már fáj a torkom a nevetéstől, és lehet fel is ébresztetem valakit. Imádtam. 10 pont.
Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e véleményt ehhez a novellához, mert nem akartam megbántani a szerzőjét, de aztán arra jutottam, hogy ha már láthatóan tud írni, akkor pár tanács inkább használ, mint árt, szóval itt vagyunk.
VálaszTörlésAz, hogy hogyan fogtad meg Draco karakterét igazából a te dolgod, de van ebben a gonosz szerepben, amit ráhúztál egyfajta kettősség: egyrészt, az ő szemszögéből írod a történetet, de te magad is látod, hogy amit csinál, az egy patkány dolog, ezért pedig a cselekedetei nincsenek alátámasztva sem érzelmileg sem logikailag. Emiatt az egész történet lóg a levegőben. Nem azzal van a bajom, hogy Draco valami rosszat csinál, (bár ahogy én látom a karakter nem ez a típusú szemétkedő, inkább sunyibb, de ezen tényleg nem akarok rugózni) mert hát a Roxfort első pár évében tényleg egy genya, de amellett, hogy ő úgy viselkedik, teljesen biztos abban, hogy igaza van, ez pedig számára a ténykedését legitimizálja. Ez itt nem történik meg.
És akkor a karakterek… Dracoról már írtam, hogy mi a bajom vele, Crack és Monstro meglepően jók lettek, még sosem élveztem, hogy róluk olvastam, de most igen. Itt is csak Draco morgolódása zavart, hogy mennyire buták… Na igen, ez a nagyon-nagyon negatív Draco, aki mindenre morog és mindenkit utál, még azokat is, akikkel kviddicsezik, nekem elég fárasztó. Egyszerűen nincs rá szükség, hogy ennyire negatív legyen, például az „úgysem nézett ki finomnak” mondat teljesen fölösleges, csak annyit tesz hozzá az egészhez, hogy Draco tényleg nagyon negatív - nem úgy, hogy gonosz, hanem úgy, hogy akármit lát, nyavalyogni fog.
Ha olvasok valamit, szeretem, ha egy kicsit legalább együtt tudok érezni a főszereplővel, és szerintem mindenki így van ezzel. A te Dracóddal nem lehet. Más szereplő nagyon nem volt benne, akiket megjelenítettél azok nem voltak fontosak és nem is feltétlenül viselkedtek karakterhűen – a Weasley-k körülbelül három és fél másodperc alatt szedték volna le Dracot a seprűjéről és törték volna el a hátán, hogy ha ilyesmit csinál, ehhez képest az egyik vizet borított ki, a másik tányért ejtett el, a harmadik elájult, a negyedik meg mosolygott Draco poénján.
És akkor itt van a másik problémám, a Drinny-szál. Az ég lássa lelkemet, én vagyok az, aki a legjobban szereti összegubancolni a canon-szálakat, de ha már beleviszel egy ilyen párosítást, akkor csináld rendesen, legyen felvezetése, és ne az legyen az egész, hogy Ginny jól néz ki és mosolyog.
A helyesírásod jó, van pár elgépelés, tetszik, hogy Draco gondolatait dőlten szedted, még annyi, hogy én hagytam volna sorközöket, hogy ne legyen ennyire masszívan egyben az egész. Nagy pozitívum, hogy hosszú gondolatjeleket használtál, és a stílusod is jó, az eleje a novellának, mikor Draco a repülésről beszél, kifejezetten tetszik, szóval lehetett volna ez tényleg zseniális írás, ha a karakterek és cselekmény kevésbé összecsapott.
Kedves szerző!
VálaszTörlés1. Karakterkulcs - 5 pont
Nem tudom, hogy te miként látod Dracot, de nekem ez a viselkedés, a megvalósítás nagyon nem volt Dracos. Azt nem mondom, hogy az ötlet nem az, hiszen el tudom képzelni, hogy Malfoy magában ilyeneken elmélkedik, na de hogy meg is valósítaná őket... nekem ez nagyon meredek. Hiányzott nekem belőle a felsőbbrendűsége, az a modorosság, ami a neveltetéséből ered, talán ha ezt egy kicsit jobban ellensúlyoztad volna azzal, hogy mindenben csak a negatívat látta, másképp alakult volna.
2. Helyszín - 6 pont
Amit írtál, egy kicsit "csalásnak" érzem. A novella az Odúban játszódott, de mégsem - csak a történet második felében értek oda Malfoyék. Nem nagyon láttunk semmit a házból, a környékről, amit sajnálok, hiszen Malfoy szemén át igazán kreatívan lehetett volna bemutatni ezt a helyet, ami annyira elüt attól, amit ő ismer.
3. Helyesírás, felépítettség, stilisztika - 10 pont
Szép a novella kinézete, odafigyeltél az írásjelekre és Draco gondolatai is mind-mind dőlttel, igényesen lettek megcsinálva. Nem találtam benne helyesírási hibát vagy elírást sem.
4. Karakterek - 6 pont
Egyetértek az előttem szólóval - Crack és Monstro remekül hozták a formájukat, pont eléggé voltak egyszerűek ahhoz, hogy ne legyenek komikusan egyszerűek. Akikkel problémáim voltak, az Draco, mint feljebb említettem, valamint a Weasleyk és Hermione. Egészen biztos vagyok abban, hogy Ron azonnal a tettek mezejére lépett volna, de igazából Hermione is, hiszen tőle már láttuk, hogyan húzott be Malfoynak. Na és Mrs. Weasley, hát szerintem őt kellene a legjobban lefogni, nehogy kikaparja Malfoy szemét.
5. Cselekmény - 7 pont
Maga az ötlet tetszik, hogy Hedvig eltéved, és Draco viszi el Harrynek a kapott levelét, de a karakterekből ítélve nem szívleltem a megvalósításod, egy ilyen ötlet Dracotól nagyon durva.
6. Összesen - 6 pont
Nagyon szerettem volna több pontot adni erre a novellára, mert tetszik, ahogyan fogalmazol, látszik, hogy szoktál írással foglalkozni, de a végkifejlete annyira sokkolt... Nem tudok ennél többet adni. Remélem, legközelebb karakterhűbbre sikerül az amúgy remekül induló novellád.