Cím: Váratlan szülinap
Kategória: novella
Kulcsok:
Szereplő: Cho Chang
Helyszín: Grimmauld tér 12.
Korhatár: nincs
Korhatár: nincs
Készült: A Roxfort (HPH) HP-születésnapi játékára.
Cho vagyok és indulok Harry Potter szülinapjára, egy olyan helyre ahol még sosem jártam. Egy Rémszem Mordon nevű ember kísér oda. Csak én lettem meghívva, hogy csak engem kísér? Majd meglátjuk.
Elvileg megérkeztünk a helyre, de mivel nem árulták el a nevét, ez számomra rejtély. Ha jól látom a 13-as és a 11-es számozású ház egymás mellett van. De az hogy lehetséges? A kísérőm koppint egyet a botjával és varázslatos módon közöttük megjelenik egy ház.
- Biztos ide jövünk!- gondoltam magamban és igazam is lett.
Becsengettünk, és Sirius Black nyitott ajtót! Hangos sikítás hagyta el a számat és elkezdtem hátrálni, de Rémszem megállított és ezt mondta:
- Nem kell félned tőle. Majd ezt a szökött fegyenc is megerősítette. Innentől elkezdtem félni, két olyan ember mellett vagyok, akiket még sosem láttam. Félve beléptem az ajtón, és abban a pillanatban megpillantottam Lunát. Végre egy ismerős arc! Elkezdtünk beszélgetni, mivel azt mondták hogy várnunk kell még egy kicsit. Kiderült, hogy őt egy Tonks nevű személy hozta ide, de ő már elment. Körülbelül 10 perc beszélgetés után megjelent Hermione. Valahogy gondoltam hogy ő is itt lesz! Őt Lupin professzor kísérte ide, aki már 3 éve tanít minket sötét varázslatok kivédéséből. Úgy tűnt, hogy ő nem először jár itt. Mielőtt ezen elkezdhettem volna gondolkodni, belépett Ginny és Ron. Őket egy Kingsley nevű személy hozta ide. Ekkor már azt gondoltam, hogy ennyien leszünk, aztán belépett Neville.
- Ő hogy-hogy itt van?- kérdeztem a még mindig mellettem álló Lunától.
- Ő is a baráti társaságunk része. Itt most te vagy az új. - felelte mosolyogva. Ráhagytam a dolgot és odafordultam Ginnyhez:
- Tényleg én vagyok itt az új? Jönnek még többen?- tettem fel reménykedve kérdéseimet.
- Igen te vagy az új és elvileg már nem jön más. Mi hatan, Harry és Sirius leszünk csak itt. – felelte, úgy mintha én nem tudnék valamiről.
Megjelent az ünnepelt, aki miatt itt vagyunk! Odaadtam az ajándékot (kviddics évszázadai, dedikált példány), de kiderült, hogy csak én hoztam ajándékot. Elég kellemetlen volt. Végre leülhettünk az asztalhoz mind a nyolcan. Mellettem Harry és Luna ült. Elkezdtünk beszélgetni és kezdett furcsa lenni az egész. Sok olyan dolgot mondtak, amiket csak én nem tudtam, olyan beavatás félének éreztem. Elmondták például, hogy Sirius Harry keresztapja, és azt is, hogy feleslegesen zárták be az Azkabanba. Én csak némán figyeltem rájuk. Elmondták, hogy örülnének, ha csatlakoznék hozzájuk. Ezt már nem bírtam, és megszólaltam:
- Miért van az, hogy csak én nem értem? Mi folyik itt?- azzal elrohantam.
Pár perccel később Harry jött utánam. Jól elbújtam, ezért elég nehezen talált meg. Végül előjöttem magamtól. Nagyon sok kérdésem volt, de nem tudtam, hogy mit kérdezzek először, így ő kezdett el magyarázkodni.
- Nagyon sajnálom. Szólnunk kellett volna, hogy ez az egész nem is annyira rólam szól, hanem rólad. Szerettünk volna, hogy tudd, most már te is a csapatunk része vagy. Szeretnék csinálni az iskolában egy új szakkört, ami megtanít minket védekezni és Lupin professzor ezt vállalná, ha legalább van hét diák a szakkörön. Sirius ügyeit azért mondtuk el, mert azt mondta, hogy nagyon megijedtél tőle. Ez egyébként nem tartozott volna bele. Részben azért ünnepelni is fogunk. Benne lennél a szakkörben?- magyarázta, és ezzel valahogy megnyugtatott. Nem válaszoltam, csak némán elindultam az ajtó irányába.
Eltelt tíz perc, és ezután segítőkésszé váltam. Szinte ugyanazt mondták el mint Harry, kivétel, hogy azt nem említette, hogy tagokat kéne toborozni. Szerencsére ezen már nem lepődtem meg. Miután végeztünk, elkezdődött a szülinap része is.
Egy Sipor nevezetű házimanó hozott egy nagy csokis tortát. A kedvencem. Nem volt rajta egy gyertya sem, ezt kicsit sajnáltam. Miután rendes mennyiséget elfogyasztottunk a tortából rápillantottam az órára és kiderült, hogy 10 perc múlva mennem kell! Pedig még meg sem kérdeztem, hogy miért ilyen kísérettel jöttünk. Kopogás hallatszott az ajtón és belépett rajta Lupin professzor, Rémszem Mordon és még 3 ember. Gondolom egyikőjük Tonks vagy Kingsley, esetleg Mundungus Fletcher, mivel ő hozta Nevillet. Mindenki odament a kísérőjéhez, így megtudtam, hogy ki kicsoda. Gyorsan megkérdeztem, hogy miért nem a szüleink jönnek értünk, de nem kaptam választ. Biztosan nem hallották.
Elindultunk hazafelé seprűvel, és mire hazaértünk besötétedett. Elköszöntem Rémszemtől, és besétáltam a házba. Ilyen furcsa szülinapot még nem éltem át, igaz hogy nem az enyém volt.
Cho vagyok és indulok Harry Potter szülinapjára, egy olyan helyre ahol még sosem jártam. Egy Rémszem Mordon nevű ember kísér oda. Csak én lettem meghívva, hogy csak engem kísér? Majd meglátjuk.
Elvileg megérkeztünk a helyre, de mivel nem árulták el a nevét, ez számomra rejtély. Ha jól látom a 13-as és a 11-es számozású ház egymás mellett van. De az hogy lehetséges? A kísérőm koppint egyet a botjával és varázslatos módon közöttük megjelenik egy ház.
- Biztos ide jövünk!- gondoltam magamban és igazam is lett.
Becsengettünk, és Sirius Black nyitott ajtót! Hangos sikítás hagyta el a számat és elkezdtem hátrálni, de Rémszem megállított és ezt mondta:
- Nem kell félned tőle. Majd ezt a szökött fegyenc is megerősítette. Innentől elkezdtem félni, két olyan ember mellett vagyok, akiket még sosem láttam. Félve beléptem az ajtón, és abban a pillanatban megpillantottam Lunát. Végre egy ismerős arc! Elkezdtünk beszélgetni, mivel azt mondták hogy várnunk kell még egy kicsit. Kiderült, hogy őt egy Tonks nevű személy hozta ide, de ő már elment. Körülbelül 10 perc beszélgetés után megjelent Hermione. Valahogy gondoltam hogy ő is itt lesz! Őt Lupin professzor kísérte ide, aki már 3 éve tanít minket sötét varázslatok kivédéséből. Úgy tűnt, hogy ő nem először jár itt. Mielőtt ezen elkezdhettem volna gondolkodni, belépett Ginny és Ron. Őket egy Kingsley nevű személy hozta ide. Ekkor már azt gondoltam, hogy ennyien leszünk, aztán belépett Neville.
- Ő hogy-hogy itt van?- kérdeztem a még mindig mellettem álló Lunától.
- Ő is a baráti társaságunk része. Itt most te vagy az új. - felelte mosolyogva. Ráhagytam a dolgot és odafordultam Ginnyhez:
- Tényleg én vagyok itt az új? Jönnek még többen?- tettem fel reménykedve kérdéseimet.
- Igen te vagy az új és elvileg már nem jön más. Mi hatan, Harry és Sirius leszünk csak itt. – felelte, úgy mintha én nem tudnék valamiről.
Megjelent az ünnepelt, aki miatt itt vagyunk! Odaadtam az ajándékot (kviddics évszázadai, dedikált példány), de kiderült, hogy csak én hoztam ajándékot. Elég kellemetlen volt. Végre leülhettünk az asztalhoz mind a nyolcan. Mellettem Harry és Luna ült. Elkezdtünk beszélgetni és kezdett furcsa lenni az egész. Sok olyan dolgot mondtak, amiket csak én nem tudtam, olyan beavatás félének éreztem. Elmondták például, hogy Sirius Harry keresztapja, és azt is, hogy feleslegesen zárták be az Azkabanba. Én csak némán figyeltem rájuk. Elmondták, hogy örülnének, ha csatlakoznék hozzájuk. Ezt már nem bírtam, és megszólaltam:
- Miért van az, hogy csak én nem értem? Mi folyik itt?- azzal elrohantam.
Pár perccel később Harry jött utánam. Jól elbújtam, ezért elég nehezen talált meg. Végül előjöttem magamtól. Nagyon sok kérdésem volt, de nem tudtam, hogy mit kérdezzek először, így ő kezdett el magyarázkodni.
- Nagyon sajnálom. Szólnunk kellett volna, hogy ez az egész nem is annyira rólam szól, hanem rólad. Szerettünk volna, hogy tudd, most már te is a csapatunk része vagy. Szeretnék csinálni az iskolában egy új szakkört, ami megtanít minket védekezni és Lupin professzor ezt vállalná, ha legalább van hét diák a szakkörön. Sirius ügyeit azért mondtuk el, mert azt mondta, hogy nagyon megijedtél tőle. Ez egyébként nem tartozott volna bele. Részben azért ünnepelni is fogunk. Benne lennél a szakkörben?- magyarázta, és ezzel valahogy megnyugtatott. Nem válaszoltam, csak némán elindultam az ajtó irányába.
Eltelt tíz perc, és ezután segítőkésszé váltam. Szinte ugyanazt mondták el mint Harry, kivétel, hogy azt nem említette, hogy tagokat kéne toborozni. Szerencsére ezen már nem lepődtem meg. Miután végeztünk, elkezdődött a szülinap része is.
Egy Sipor nevezetű házimanó hozott egy nagy csokis tortát. A kedvencem. Nem volt rajta egy gyertya sem, ezt kicsit sajnáltam. Miután rendes mennyiséget elfogyasztottunk a tortából rápillantottam az órára és kiderült, hogy 10 perc múlva mennem kell! Pedig még meg sem kérdeztem, hogy miért ilyen kísérettel jöttünk. Kopogás hallatszott az ajtón és belépett rajta Lupin professzor, Rémszem Mordon és még 3 ember. Gondolom egyikőjük Tonks vagy Kingsley, esetleg Mundungus Fletcher, mivel ő hozta Nevillet. Mindenki odament a kísérőjéhez, így megtudtam, hogy ki kicsoda. Gyorsan megkérdeztem, hogy miért nem a szüleink jönnek értünk, de nem kaptam választ. Biztosan nem hallották.
Elindultunk hazafelé seprűvel, és mire hazaértünk besötétedett. Elköszöntem Rémszemtől, és besétáltam a házba. Ilyen furcsa szülinapot még nem éltem át, igaz hogy nem az enyém volt.
Mint már írtam, mindennek csak a pozitív oldalát nézem, így ennek is. Szerintem jól sikerült beleillesztened magába a történetbe. A karakternél látszik, hogy próbáltad belekapcsolni Harryék életébe, és ez szerintem jól sikerült. A szülinap része tényleg kevés, bár nem tudom, hogy direkt volt e.
VálaszTörlésJó további írásoka!
Kedves szerző!
VálaszTörlésÉrdekesen ábrázoltad a szülinapot, de összességében tetszik, hogy beleszőttél egy, a háborúval kapcsolatos szálat is - számomra emiatt még jobban kötődött az alaptörténethez a mű. A kulcs itt is jó, a szereplőket meglehetősen karakterhűnek találom, ami nagyon tetszik. A fogalmazásodon még van mit csiszolni, de ezt úgyis hozza majd az idő, és remélem, hogy az én kritikám is hozzájárul ehhez :) Ne félj E/-ben írni, képzeld magad a karakter helyébe, és fejezd ki az érzéseit. Ne említsd meg ennyiszer önmagad, hiszen az ember nem úgy elmélkedik, hogy huuu akkor én most itt vagyok és ezt csinálom. Ilyen pl. az első mondatod is, ahol feleslegesnek érzem, hogy megemlíted, ki vagy. Ezt esetleg kifejezhetnéd sejtelmesebben is, akár egy párbeszéd során. Ha pedig bizonytalan vagy az ilyenekben, írd E/-ban a történetet.
Összességében tetszett a mű, főleg maga a történet. Sok sikert kívánok és gratulálok! :)
Karakterkulcs:
VálaszTörlésSzerintem szépen sikerült átvenned Cho személyiségét, ugyanakkor az volt az érzésem, hogy sokszor ok nélküliek a reakciói, nem értettem, miért reagál olyan hevesen, amikor nem ért semmit. Emiatt csak 6 pontot tudok adni.
Helyszínkulcs:
A helyszín tökéletesen meg lett magyarázva, egyáltalán nem éreztem erőltetettnek, viszont engem érdekelt volna, hogy hogyan hat a ház viszonylag komor hangulata Chora. 8 pont.
Stílus/fogalmazás/stilisztika/helyesírás:
A fogalmazásodon még dolgoznod kell. Sok volt a vesszőhiba és szóismétlés, jelen időben kezdted a történetet, aztán átváltottál múltba, a mondataid elég tényszerűek voltak, és emiatt nem tudtam érzelmileg belevonódni a történetbe, nem tudtam átélni a helyzetet, amibe Cho belekerült. Mivel nem láttuk a karakter gondolatait, hogy milyen érzelmeket ébreszt benne a helyszín, a szituáció, számomra érthetetlenné vált, hogy miért választottad az E/1-et. 3 pont
Karakterek:
Mivel nem igazán láttuk a többi karaktert, ezért erről nem tudok sok mindent mondani, viszont az az érzésem volt, hogy kissé túl sokat hoztál be. Egy ilyen terjedelmű novellában már öt karakter is bőven túlzás, és nálad minimum tizen jelentek meg. Jobb lett volna, ha kevesebbet választasz, de őket szépen belevonod a cselekménybe. 5 pont.
Cselekmény:
Az volt az érzésem, hogy sietsz. Nem tudom, mekkora volt a limit a terjedelemre, de egy másfél oldalas novellához képest sok minden történik benne, és sok minden nincs megmagyarázva. Például a legnagyobb kérdés, ami felmerült bennem, hogy miért Chot választották? És ugyan ez lehet, hogy a kettővel feljebbi kategóriába illene be jobban, mégis itt említem meg, mert a cselekmény rovására ment rá: csak elmondtad a dolgokat, nem mutattad meg. Hol beszélgettek? A konyhában, vagy a nappaliban? Hova bújt el Cho? Valamelyik hálószóbában az ágy alatt, vagy a nappaliban a függöny mögött? Esetleg bement Csikócsőrhöz? Az olvasók szeretik látni a dolgokat. 3 pont.
Összhatás:
Alapvetően nekem tetszett az ötlet, és hogy hogyan vitted el Chot a Grimauld térre, viszont a fogalmazásodon még van mit javítani. Végül pedig ahogy már feljebb is említettem: ne félj belemászni kissé jobban a karakter fejébe, főleg ha E/1-ben írsz. 6 pont.
Karakter: 6 pont
VálaszTörlésElismerem, Cho karakterét nehéz maximálisan visszaadni, de itt valahogy olyan... erőltetettnek tűnik. Jól meg lett csinálva, de ráférne egy kis fejlesztés. Cho határozottabb és értelmesebb ennél.
Mennyire illik a műbe: 6 pont
A történetbe beleillene, hogy Siriusnál ünnepelnek, ám Chót nem tudom elképzelni benne. Ennyire azért nincs jóban a többiekkel. Valahogy nem könyvhű...
Stílus: 5 pont
Nyelvtani hibák, ismétlés. Picit gyakorolj :)
Karakterhűség: 5 pont
Mint azt feljebb említettem, Cho kicsit értelmesebb, határozottabb.
Cselekmény kidolgozottsága: 7 pont
Általánosan kidolgozott történet, ráférne egy kis igazítás itt-ott. A szülinap része sajnos kevés, nem arra koncentrál, amire a történetnek kellene.
Összesen: 6 pont
Aranyos történet, csak furcsa nekem, hogy Cho ennyire értetlen és hisztis... Kicsit több gyakorlás, és jó lesz :)
Kedves szerző!
VálaszTörlés1. Karakterkulcs - 7 pont
Kissé nehézkésnek éreztem Cho szerepét a történetben, mintha küzdöttél volna azzal, hogyan formáld meg ebben a rövid kis műben. Annak ellenére, hogy milyen hosszúra sikerült, szerintem lehetett volna némi átmenet, mert az egyik pillanatban még teljesen kívülálló volt, a másikban pedig már abszolút beavatott.
2. Helyszín - 8 pont
A helyszín nem volt idegen a történettől, teljesen reális volt. A Grimmauld-tér 12. leírását talán kicsit jobban részletezhetted volna, talán megjeleníthetted volna azt, Cho hogyan látja az épületet belülről is.
3. Helyesírás, felépítettség, stilisztika - 6 pont
Picit jobban odafigyelhettél volna a felépítésre. A történet felépítése kissé sztoikus és egysíkú volt, leginkább azért, mert ugyanolyan hosszúságú mondatok következnek egymás után. A helyesírással nem volt gond, inkább csak a központozással. Próbáld meg kicsit jobban átnézni, hova kellenek szóközök!
4. Karakterek - 5 pont
Úgy érzem, ehhez a hosszúsághoz ítélve nagyon sok szereplőt vonultattál fel, a főszereplő Cho néha kicsit hebehurgya ezzel a meneküléssel és ijedezéssel.
5. Cselekmény - 7 pont
A történet felvázolása egyszerű volt, és ezt viszonylag könnyedén meg is oldottad, leírtad. A tényleges ünneplés nekem kissé rövidre vágott volt a "bevezető" szakaszához képest.
6. Összesen - 7 pont
Egy kicsit mélyebb átlátása a szereplőknek és határozottabb stilisztikai vezetéssel több mindent ki lehetett volna hozni a történetből, de ha legközelebb figyelsz ezekre a dolgokra és kicsit átolvasod őket, egyszerűen többet is kihozhatsz magadból.