Kategória: Novella
Cím: A félresikerült ajándék
Kulcsok:
Szereplő: Pansy
Parkinson
Helyszín: Weasley
Varázsvicc Vállalat
Mondat:
Készült: A Very Harry Christmas
versenyre
Karakterszám: 7981
- Értsd meg, egyszerűen nem
tudom, minek örülne! - panaszkodott Pansy Parkinson, miközben az Abszol úton
sétáltak barátnőjével, Millicenttel - Nem tudom, mit szeretnek a fiúk! És ő
olyan csodálatos - tekintete az idegesből álmodozóra váltott - valami olyat
szeretnék neki venni, aminek tényleg örül. De minek örül egy ilyen fiú? Jaj - megint
elcsüggedt.
-Malfoy? - Millicent felnevetett - körülbelül semminek. Mindene megvan. Ha kell
neki valami, csak szól az apjának és rögtön megkapja. Egyébként is, mostanában
még a szokásosnál is komorabb...
- De akkor mit vegyek neki karácsonyra? - kérdezte csüggedten Pansy - segítened
kell Mills!
- Hát, egy ötletem pont van - mosolyodott el ravaszkásan Millicent - mi lenne,
ha te csinálnál valamit neki? Mondjuk valami süteményt, esetleg tudom is
én, muffint? És mi lenne - halkult el -
ha egészen véletlenül kerülne bele pár csepp szerelmi bájital?
- Te megőrültél?! - kiáltott fel Pansy - A szerelmi bájital nem okoz igazi
szerelmet, csak ideiglenesen hat, arról nem is beszélve, hogy Draco egész
napját elronthatnám ezzel!
- Te tudod - mosolygott Millicent - lehet, hogy az övét elrontanád, de te
gazdagabb lennél egy csodás nappal.
- Igazad van - sóhajtotta Pansy - na jó, tudod, hol lehet ilyen bájitalt
beszerezni?
- Tudom ám - vigyorodott el Millicent - tavaly nyílt egy király új bolt, a
Weasley Varázsvicc Vállalat, nem is egy szerelmi bájitaluk van, biztosan
találunk olyat, ami jó lesz.
- Rendben - sóhajtotta Pansy és rossz
előérzettel ugyan, de követte a barátnőjét, aki elvezette az említett üzletig.
A Weasley Varázsvicc Vállalat
boltjában mint mindig, most is nagy volt a tömeg. A lányok megálltak az
ajtóban.
- Ekkora tömegben lépni nem lehet, nem hogy valamit megtalálni - morgott Millicent.
Szerencséjükre azonban valaki észrevette, hogy nem tudnak mit csinálni.
- Miben segíthetek, hölgyeim? - lépett oda vigyorogva George Weasley.
Pansy már vágta volna rá, hogy csak szét akarnak nézni, de Millicent megelőzte:
- Szerelmi bájitalt keresünk - húzta félmosolyra a száját - minél erősebbet.
- Akkor szerencsétek van - mondta George és a talárzsebéből egy fiola csillogó, hófehér folyadékot húzott elő - Ez a Boszibűbáj termékcsalád új bájitala, 24 órán át fanatikus rajongást vált ki abból, aki beveszi.
A lányok megvették a bájitalt. Miután fizettek és elhagyták a boltot, valaki megkocogtatta George vállát. Hátrafordult és egy fiatal, szőke hajú boszorkányt pillantott meg.
- Mr Weasley - mondta halkan a boszorkány - biztosan jó ötlet volt anélkül eladni ezt a bájitalt, hogy előzetesen ki lett volna próbálva?
- Ugyan már, Verity - vigyorodott el George - mi baj lehet belőle?
- Tényleg nem lehet belőle túl nagy baj - jelent meg Fred is nevetve - ha meg nem úgy hat, ahogyan kellene, akkor is elmúlik egy nap alatt.
- Biztos? - aggodalmaskodott Verity.
- Persze - mosolygott George - legalább kipróbáljuk.
- Legutóbb is ezt mondtad - nevetett Fred - aztán nyakig ültünk a trágyamintában...
- Ekkora tömegben lépni nem lehet, nem hogy valamit megtalálni - morgott Millicent.
Szerencséjükre azonban valaki észrevette, hogy nem tudnak mit csinálni.
- Miben segíthetek, hölgyeim? - lépett oda vigyorogva George Weasley.
Pansy már vágta volna rá, hogy csak szét akarnak nézni, de Millicent megelőzte:
- Szerelmi bájitalt keresünk - húzta félmosolyra a száját - minél erősebbet.
- Akkor szerencsétek van - mondta George és a talárzsebéből egy fiola csillogó, hófehér folyadékot húzott elő - Ez a Boszibűbáj termékcsalád új bájitala, 24 órán át fanatikus rajongást vált ki abból, aki beveszi.
A lányok megvették a bájitalt. Miután fizettek és elhagyták a boltot, valaki megkocogtatta George vállát. Hátrafordult és egy fiatal, szőke hajú boszorkányt pillantott meg.
- Mr Weasley - mondta halkan a boszorkány - biztosan jó ötlet volt anélkül eladni ezt a bájitalt, hogy előzetesen ki lett volna próbálva?
- Ugyan már, Verity - vigyorodott el George - mi baj lehet belőle?
- Tényleg nem lehet belőle túl nagy baj - jelent meg Fred is nevetve - ha meg nem úgy hat, ahogyan kellene, akkor is elmúlik egy nap alatt.
- Biztos? - aggodalmaskodott Verity.
- Persze - mosolygott George - legalább kipróbáljuk.
- Legutóbb is ezt mondtad - nevetett Fred - aztán nyakig ültünk a trágyamintában...
Gyorsan eltelt az idő karácsonyig.
Sokan, köztük Pansy is alig győzték kivárni a karácsony reggelt. Előző nap
Millicent segítségével finom csokis muffinokat sütött, gondosan beleadagolva a
bájitalt. Aznap este azzal a gondolattal hajtotta álomra a fejét, hogy lesz egy
napja, amikor legalább úgy fog tűnni, hogy Draco szereti őt. Arról álmodott,
hogy már mindketten felnőttek és a fiú megkéri a kezét. Vidáman kelt fel. Ezt
biztató jelnek értelmezte. Az ajándéka már a fa alatt volt egy dobozban, zöld
színű csomagolópapírral becsomagolva és ezüst színű szalaggal átkötve. Vidáman
szaladt le a klubhelyiségbe, de kissé csalódottan vette észre, hogy még rajta
kívül senki nincs ébren. Anélkül, hogy az ajándékai felé akár egy pillantást is
vetett volna, leült az egyik fotelbe és várt. Szép lassan kezdtek feltűnni a
diákok a klubhelyiségben, alig egy óra múlva Draco is megjelent. Pansy
izgatottan bámulta, ahogyan a fiú unottan megnézi az ajándékait. Amikor Pansy
ajándékát nézte meg, eléggé meglepődött, de végül - leginkább udvariasságból -
beleharapott az egyik muffinba. Millicent a barátnőjére kacsintott, de Pansy
csak arra figyelt, hogy mikor kezd el végre hatni a bájital.
A következő pillanatban fura dolog történt. Draco felkiáltott és a hasára szorította a kezét. Csend lett a klubhelyiségben, mindenki a jelenetet figyelte. A fiú összegörnyedt a hirtelen jött fájdalomtól és amikor felnézett, többen felsikítottak. Nem is csoda, hiszen a koponyája megnyúlt, és hófehér szőr borította az arcát. Pansy majdnem elájult. Draco szép lassan kezdett összemenni, a gerince egyre hosszabb lett, kezei és lábai tappancsokká változtak, már az egész testét hófehér szőr borította. Ott, ahol az előbb a fiú állt, most egy hófehér vadászgörény pislogott rémülten.
Több lány, köztük Millicent is elájult, néhányan nevettek azon, hogy a nagyképű Malfoy mennyire megjárta, de senki nem jött neki segíteni. Amint Pansy magához tért döbbenetéből, odaszaladt, felkapta a kis görényt és kirohant vele a klubhelyiségből.
A lány először a Weasley Varázsvicc Vállalat felé vette az irányt. Kezében a fészkelődő görénnyel szaladt a boltig, de az az ünnep miatt zárva volt. Mint az összes többi üzlet is. Tanácstalanul állt a hóesésben.
- Parkinson! - hallott meg egy hangot a háta mögül és ijedten megfordult. McGalagony professzor sétált felé feldúltan - ön miért nincs a Roxfortban?!
- Én... én... - Pansy gondolkodott. Most mondja azt, hogy görénnyé változtatta Dracot? Vagy hazudja azt, hogy sétálni indult? Egyik sem tűnt fényes ötletnek. - Én csak... - a tehetetlenségtől elsírta magát.
A professzor asszony odalépett hozzá és a homlokára rakta a kezét.
- De hiszen maga lázas! - enyhült meg kissé - Jöjjön, Madam Pomfrey ad önnek lázcsillapítót...
- Ne-hem! - sírt Pansy. Segíteni akart, nem a gyengélkedőre menni. McGalagony professzor viszont megfogta a karját és vissza vezette a Roxfortba.
-Madam Pomfrey - lépett be a gyengélkedőre McGalagony professzor nyomában a pityergő lánnyal - Parkinson kisasszony belázasodott...
- Rögtön jövök - mondta a javasasszony és elszaladt gyógyszerért.
Pansy kezében a görény nagyon fészkelődött, majd hirtelen kiszabadította magát a lány markából és leugrott a földre. Szerencsétlenségére pont ekkor lépett elő Madam Pomfrey.
- Egy görény a gyengélkedőn! - sipította. Bal kezében gyógyszer volt, a jobb kezével előkapta a pálcát és megpróbálta elkábítani a kis állatot. Pansy most ijedt csak meg igazán. Felugrott, elkapta a görényt és kiviharzott a gyengélkedőről. Csak rohant, rohant, azt sem tudta, hová. Egyszer csak meglátott egy ajtót. Meg mert volna esküdni rá, hogy az nem volt ott az előbb, de bement rajta. Úgy sem lehet veszélyes...
Egy sima kis szobába léptek be, semmi különös nem volt benne, azon kívül, hogy az ajtón volt egy zár. Pansy gyorsan bezárta az ajtót és lerakta Dracot a földre. A görény dühösen ciccegett, nagyon mérges volt a lányra.
- Én sajnálom! - sírta el magát újból Pansy - nem akartam ezt az egészet! Én csak egy boldog karácsonyt szerettem volna, semmi többet - a lány arcán patakzottak a könnyek, de nem tudott mit csinálni. A hibát sem tudta jóvá tenni. Nem maradt más választása: várnia kellett. Ugyanez vonatkozott a görény testébe bújt Dracora is. Fogta magát és elvonult az egyik sarokba.
Így telt a két diák napja. Pansy a fal mellett gubbasztott és sírt, Draco pedig a sarokban húzódott meg. Késő estére járt már, mire mindketten elaludtak.
Reggel, amikor Pansy felkelt, egyedül volt a szobában. Szétnézett. Sem egy szőke fiút, sem egy görényt nem talált a szobámban, sem pedig bármi rá utaló jelet, hogy egyáltalán bármikor itt lett volna. Az ajtóról fura módon eltűnt a zár. A lány felállt és kisétált rajta. Arca piros volt a láztól, szemei kisírtak voltak, látszott rajta, hogy nincs éppen jó kedve.
Meg sem állt a Mardekár klubhelyiségéig, ott pedig behúzódott a legsötétebb sarokba. Miért nem sikerül neki semmi? Év elején azt hitte, jóban van a fiúval, még meg is csillant egy cseppnyi remény, hogy a barátnője lehet. De Draco egyik pillanatról a másikra mintha elfelejtette volna őt. Nem törődött vele, semmibe vette. Most meg talán egyenesen utálja is. Pansy gondolatban gratulált magának. Megint elrontott mindent.
- Neked nem a gyengélkedőn kellene lenned? - hallott meg egy hangot a háta mögül. Felpattant. Egy szürke szempárral találta szemben magát.
- D-Draco - dadogott. Nem mert többet mondani. Szégyellte magát amiatt, amit tett. A tekintetével a földet pásztázta, félt a fiú szemébe nézni.
Ekkor olyan dolog történt, amire senki nem számított. Draco odalépett a lányhoz. Óvatosan maga felé fordította a fejét és ajkait a lány ajkaira tapasztotta. Pansy megdermedt egy pillanatra, mivel mindenre számított, csak erre nem, de aztán lehunyta a szemét és visszacsókolt.
Ez a csók nem tartott sok ideig, de annál több érzelem volt benne. Végül Draco elhúzódott.
- Boldog karácsonyt! - suttogta mosolyogva - egyébként nem volt rossz ötlet a Szükség szobájában meghúzódni - mondta, majd felsétált a hálótermébe, magára hagyva a teljesen leblokkolt lányt.
Pansy visszaült a fotelbe és ködös tekintettel meredt maga elé, szája sarkában kis mosoly bujkált. Ekkor jött oda hozzá Millicent.
- Figyelj, Pansy, én tényleg sajnálom ezt az egészet, eszembe sem jutott, hogy ez sülhet ki belőle, én...
- Ugyan - somolygott Pansy - ne sajnálj semmit.
- Mi? - lepődött meg Millicent - de hiszen az ötletem elrontotta az egész karácsonyodat!
- Fátylat rá - dőlt hátra Pansy a fotelben - végül mégiscsak ez lett az eddigi legszebb karácsonyom.
A következő pillanatban fura dolog történt. Draco felkiáltott és a hasára szorította a kezét. Csend lett a klubhelyiségben, mindenki a jelenetet figyelte. A fiú összegörnyedt a hirtelen jött fájdalomtól és amikor felnézett, többen felsikítottak. Nem is csoda, hiszen a koponyája megnyúlt, és hófehér szőr borította az arcát. Pansy majdnem elájult. Draco szép lassan kezdett összemenni, a gerince egyre hosszabb lett, kezei és lábai tappancsokká változtak, már az egész testét hófehér szőr borította. Ott, ahol az előbb a fiú állt, most egy hófehér vadászgörény pislogott rémülten.
Több lány, köztük Millicent is elájult, néhányan nevettek azon, hogy a nagyképű Malfoy mennyire megjárta, de senki nem jött neki segíteni. Amint Pansy magához tért döbbenetéből, odaszaladt, felkapta a kis görényt és kirohant vele a klubhelyiségből.
A lány először a Weasley Varázsvicc Vállalat felé vette az irányt. Kezében a fészkelődő görénnyel szaladt a boltig, de az az ünnep miatt zárva volt. Mint az összes többi üzlet is. Tanácstalanul állt a hóesésben.
- Parkinson! - hallott meg egy hangot a háta mögül és ijedten megfordult. McGalagony professzor sétált felé feldúltan - ön miért nincs a Roxfortban?!
- Én... én... - Pansy gondolkodott. Most mondja azt, hogy görénnyé változtatta Dracot? Vagy hazudja azt, hogy sétálni indult? Egyik sem tűnt fényes ötletnek. - Én csak... - a tehetetlenségtől elsírta magát.
A professzor asszony odalépett hozzá és a homlokára rakta a kezét.
- De hiszen maga lázas! - enyhült meg kissé - Jöjjön, Madam Pomfrey ad önnek lázcsillapítót...
- Ne-hem! - sírt Pansy. Segíteni akart, nem a gyengélkedőre menni. McGalagony professzor viszont megfogta a karját és vissza vezette a Roxfortba.
-Madam Pomfrey - lépett be a gyengélkedőre McGalagony professzor nyomában a pityergő lánnyal - Parkinson kisasszony belázasodott...
- Rögtön jövök - mondta a javasasszony és elszaladt gyógyszerért.
Pansy kezében a görény nagyon fészkelődött, majd hirtelen kiszabadította magát a lány markából és leugrott a földre. Szerencsétlenségére pont ekkor lépett elő Madam Pomfrey.
- Egy görény a gyengélkedőn! - sipította. Bal kezében gyógyszer volt, a jobb kezével előkapta a pálcát és megpróbálta elkábítani a kis állatot. Pansy most ijedt csak meg igazán. Felugrott, elkapta a görényt és kiviharzott a gyengélkedőről. Csak rohant, rohant, azt sem tudta, hová. Egyszer csak meglátott egy ajtót. Meg mert volna esküdni rá, hogy az nem volt ott az előbb, de bement rajta. Úgy sem lehet veszélyes...
Egy sima kis szobába léptek be, semmi különös nem volt benne, azon kívül, hogy az ajtón volt egy zár. Pansy gyorsan bezárta az ajtót és lerakta Dracot a földre. A görény dühösen ciccegett, nagyon mérges volt a lányra.
- Én sajnálom! - sírta el magát újból Pansy - nem akartam ezt az egészet! Én csak egy boldog karácsonyt szerettem volna, semmi többet - a lány arcán patakzottak a könnyek, de nem tudott mit csinálni. A hibát sem tudta jóvá tenni. Nem maradt más választása: várnia kellett. Ugyanez vonatkozott a görény testébe bújt Dracora is. Fogta magát és elvonult az egyik sarokba.
Így telt a két diák napja. Pansy a fal mellett gubbasztott és sírt, Draco pedig a sarokban húzódott meg. Késő estére járt már, mire mindketten elaludtak.
Reggel, amikor Pansy felkelt, egyedül volt a szobában. Szétnézett. Sem egy szőke fiút, sem egy görényt nem talált a szobámban, sem pedig bármi rá utaló jelet, hogy egyáltalán bármikor itt lett volna. Az ajtóról fura módon eltűnt a zár. A lány felállt és kisétált rajta. Arca piros volt a láztól, szemei kisírtak voltak, látszott rajta, hogy nincs éppen jó kedve.
Meg sem állt a Mardekár klubhelyiségéig, ott pedig behúzódott a legsötétebb sarokba. Miért nem sikerül neki semmi? Év elején azt hitte, jóban van a fiúval, még meg is csillant egy cseppnyi remény, hogy a barátnője lehet. De Draco egyik pillanatról a másikra mintha elfelejtette volna őt. Nem törődött vele, semmibe vette. Most meg talán egyenesen utálja is. Pansy gondolatban gratulált magának. Megint elrontott mindent.
- Neked nem a gyengélkedőn kellene lenned? - hallott meg egy hangot a háta mögül. Felpattant. Egy szürke szempárral találta szemben magát.
- D-Draco - dadogott. Nem mert többet mondani. Szégyellte magát amiatt, amit tett. A tekintetével a földet pásztázta, félt a fiú szemébe nézni.
Ekkor olyan dolog történt, amire senki nem számított. Draco odalépett a lányhoz. Óvatosan maga felé fordította a fejét és ajkait a lány ajkaira tapasztotta. Pansy megdermedt egy pillanatra, mivel mindenre számított, csak erre nem, de aztán lehunyta a szemét és visszacsókolt.
Ez a csók nem tartott sok ideig, de annál több érzelem volt benne. Végül Draco elhúzódott.
- Boldog karácsonyt! - suttogta mosolyogva - egyébként nem volt rossz ötlet a Szükség szobájában meghúzódni - mondta, majd felsétált a hálótermébe, magára hagyva a teljesen leblokkolt lányt.
Pansy visszaült a fotelbe és ködös tekintettel meredt maga elé, szája sarkában kis mosoly bujkált. Ekkor jött oda hozzá Millicent.
- Figyelj, Pansy, én tényleg sajnálom ezt az egészet, eszembe sem jutott, hogy ez sülhet ki belőle, én...
- Ugyan - somolygott Pansy - ne sajnálj semmit.
- Mi? - lepődött meg Millicent - de hiszen az ötletem elrontotta az egész karácsonyodat!
- Fátylat rá - dőlt hátra Pansy a fotelben - végül mégiscsak ez lett az eddigi legszebb karácsonyom.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tetszett a pályamű? Segíts a versenyzőnek közelebb kerülni a győzelemhez! >>>Itt<<< tudsz szavazni a különböző kategóriákban!
A félresikerült ajándék – N2 értékelése
VálaszTörlés1. Cím: 5 pont
Aranyos, igazából benne van minden.
2. Kulcsok beillesztése: 3 pont
Hát a Varázsvicc Vállalat környékén nem sokat jártunk, a másik két kulcs benne volt szépen, de a helyszín szinte csak említés szinten került elő.
3. Helyesírás, fogalmazás, stilisztika: 4,5 pont
Helyesírási hibád nem volt, vagy nem vettem észre, jól is fogalmazol, kellemes a stílus, nincsenek szóismétlések.
4. Karakterek: 4 pont
Hát nem tudom Draco mennyire hagyta volna szó nélkül ezt a görény dolgot (ismét). Az egy picit sántított nekem, meg nagyon kényelmesen mindenki a kastélyban karácsonyozott, illetve McGalagony sem pörögte túl, hogy az egyik diákja kiszökött a kastélyból. Millicent viszont tetszett!
5. Cselekmény: 3,5 pont
Néhány helyen logikátlan, mint amiket fentebb említettem, hogy Pansy csak úgy ki tud menni, McGalagony reakciója, hogy senkinek nem hiányzik Draco egész nap. Ezeken kívül amúgy szépen van felépítve, tetszik a tempó, a befejezés meg különösen aranyos volt.
6. Összbenyomás: 4 pont
Tetszett az apróbb logikai buktatók ellenére, csak így tovább!
Összesen: 24 pont
A félresikerült ajándék – N3 értékelése
VálaszTörlés1.Cím: 5 pont
2.Kulcsok beillesztése: 2 pont
Bár alapvetően tetszett, ahogy beleillesztetted a kulcsokat, és jók voltak az ötleteid, nem igazán értettem, hogy mit csinál Pnsy és Millicent az Abszol úton a tanév közepén. Aztán Pansy karácsonykor egyszer csak megint az Abszol úton találta magát, és ott meg hirtelen szembe jött vele McGalagony, aki csak egy kicsit volt mérges emiatt a nem éppen enyhe szabályszegés miatt.
3.Helyesírás, fogalmazás, stilisztika: 5 pont
4.Karakterek: 3 pont
Itt a problémán McGalagonnyal volt, aki azért ennél szigorúbb, főleg, ha ilye úlyos szabályszegésen kap valakit.
5.Cselekmény: 2 pont
Bár aranyosnak találom a történetet, egyszerűen nem értem, hogyan kerül Pansy mindig az Abszol útra, amikor elméletileg a Roxfortból nem szabadna engedély nélkül kimennie a diákoknak, és ahhoz is, hogy engedélyt kapjanak, valamilyen komolyabb indokot kell felmutatniuk.
6.Összbenyomás: 3 pont
Nem voltak különsebb problémáim, de egyszerűen képtelen voltam magamat beleélni a történetbe, valami nagyon hiányzott.
Összesen: 20 pont
A félresikerült ajándék – N4 értékelése
VálaszTörlés1. Cím: 5 pont.
Előre sugallja, hogy mi lesz a végkimenetele a történetnek, de aztán itt jön a csavar, hogy annyira mégsem sikerült félre az az ajándék
2. Kulcsok beillesztése: 5 pont.
A szereplő, a helyszín, és a mondat beillesztése is tökéletes volt, nem volt benne semmi erőltetett.
3. Helyesírás, fogalmazás, stilisztika: 5 pont.
Apróbb hibák vannak benne (tényleg nagy aprók), de összességében, jó! Egy pici rész nem tetszett annyira a megfogalmazásban (de ez tényleg csak az én hülyeségem, ezért is nem vontam miatta pontot): „Én sajnálom!” Szerintem ez picit „életidegen”, ha mondjuk úgy lenne, hogy: Én… sajnálom..., úgy már jobban tetszene, de ez tényleg csak egy apró kis hiba.
4. Karakterek: 4 pont.
A karakterek jól vannak ábrázolva, tetszik, hogy a mardekáros diákokat is szimpatikusnak állítottad be! Egy bajom van csak, hogy Draco kicsit hirtelen változik meg, ezen picit finomíthattál volna!
5. Cselekmény: 5 pont.
Tetszett, aranyos történet!
6. Összbenyomás: 5 pont.
Összesen: 24 pont