Egy szerencsés találkozás

Kategória: Novella

Cím: Egy szerencsés találkozás

Kulcsok:

Helyszín: Gringotts

Szereplő: Bimba professzor

Mondat: „Hagysz másnak is a becsináltból?”

Készült: A Very Harry Christmas versenyre

Karakterszám: 5908

Egy szerencsés találkozás

Neville nagymamája után botorkált az Abszol út kacskaringós, macskakövekkel borított utcáján Mimbulus mimbeltoniáját szorongatva. Már vagy tíz boltot meglátogattak, ugyanis nagyanyja elhatározta, hogy bevásárolnak a karácsonykor megrendezett családi összejövetelre és már csak egy hét volt hátra. Az ünnepélyre természetesen Algie nagybácsikája is eljön, akitől ezt a ritka növényt kapta ajándékba, ami pár napja sajnos furcsa elváltozásokat mutatott. Sokkal ritkábban, szinte élettelenül lüktetett és szürke színe szinte fehérré sápadt. Neville úgy gondolta, az Abszol úton majd biztos találnak valakit, aki ért az ilyen növénybetegségekhez, félt attól, hogy mire visszatér a Roxfortba, már nem tudja gyógynövénytanára tanácsát és segítségét kikérni. Egész napos bevásárló túrájukon már így is többször bajba keveredett a növény miatt, például mikor az a varázsdíszekkel teli boltban egy véletlen bökés miatt eleresztette sötétzöld, bűzös váladékát. Még mázlija volt, hogy nagymamája egy magabiztos pálcaintéssel feltakarította, így aztán csak tőle kapott szidást. A boltos asszony, mivel szerencséjére őt nem terítette be az undorító, sűrű anyag és végül semelyik portékája nem károsodott, csak jóízűen nevetett egyet a dolgon.

Épp a Gringotts hófehér, méltósággal föléjük magasodó épületénél jártak, mikor Neville megpillantotta azt a személyt, akire neki ezekben a napokban a legnagyobb szüksége volt.

- Bimba professzor! - kiáltott oda az alacsony termetű, kedves arcú boszorkánynak, még saját magát is meglepve határozottságával.

A nő, aki épp arra készült, hogy belépjen a varázslóbank bronzkapuján, hirtelen a hang irányába fordította fejét, majd teljes testével megpördült és arckifejezése kellemes meglepődést tükrözött.

- Neville fiam, Augusta, örvendek a találkozásnak, mi járatban errefelé? - A fiú nagymamája, aki nem szívesen állt meg bevásárlási akciójában, most kénytelen volt beszélgetésbe elegyedni, hisz régi ismerőse volt a professzornak.

- Ó, semmi, semmi, Neville-lel mindössze megveszünk mindent, amire szükség lesz az ünnepekkor, ugyanis meghívtam az egész famíliát - jelentette ki fontoskodva az idős asszonyság. Neville addig meg sem mert szólalni, amíg ő be nem fejezte mondandóját. - Na és te, kedves Pomona, mi hozott téged a Gringottsba? Tudtommal nem szeretsz elmászkálni a roxforti üvegházadból.

- Hát ez most egy kivételes alkalom, Augusta. Dumbledore megbízásából jöttem. Ha bekísértek, közben el is mesélhetem, miről van szó, nem egy nagy titok, úgyis már hiányoltam a társaságot - mosolygott rájuk a gyógynövénytan tanár, de mikor Neville haldokló butykorára esett a tekintete, aggódással teli hangon szólt a fiúhoz. - Kedves fiam, azzal a növénnyel mi van, hogy ilyen betegen néz ki? Talán nem gondoztad eléggé? Mert azt nem hinném.

- Nem, Bimba professzor, én rendesen elláttam mindennel, ami kell. De napok óta ilyen, nem tudom, mi van vele - mondta a fiú, miközben betértek a bank bronzból és ezüstből készült két bejáratán az óriási márványcsarnokba, ahol a hosszú pultnál koboldok tömkelege végezte felelősségteljes munkáját.

- Ha nem arról a pattanásos kaktuszról lenne szó, még azt hinném, hazudik az én unokám - jegyezte meg szokásos hangnemében nagyanyja, aki felsőbbséges tekintettel nézett a fiúra.

- Ugyan, Augusta, ne légy ilyen szigorú vele. Ha látnád, hogy dolgozik az én óráimon... Igazi tehetség, remek érzéke van a bűvös növényekhez - Neville-nek megmelegedett a szíve kedvenc tanárának őt magasztaló szavaitól. Nagy ritkán kapott dicséretet bárkitől is, így aztán el is pirult a szokatlan esemény hatására.

- Hát persze, a növényekhez! Bezzeg ha az apjára ütött volna! - És megint jött az ezerszer elismételt szöveg. Bimba tanárnő szavai után hideg zuhanyként érte Neville-t, hogy nagyanyja szokásához híven imádott apjával, Frankkel hasonlította össze őt. Ha tudná, miben vesz most részt Harryékkel együtt, hogy mivel lázadnak Dolores Umbridge rémuralma ellen. Sajnálatos módon a helyzet úgy hozta, hogy egy szót se szólhatott Dumbledore seregéről, arról, hogy hogyan készülnek fel Tudjukki ellen. Talán akkor kevésbé szidná őt a sárkánytermészetű asszony.

- Augusta, én megértem, ha ez neked igazán fájó, de a gyerek nem lehet a szülei másolata. Emlékszem még, amikor az én apám próbált a gyógyászat felé terelni, pedig tudta, hogy teljesen mást szeretek. Azóta sem vagyunk beszélő viszonyban, pedig én sokszor próbáltam felkeresni, de ő soha nem bocsátotta meg nekem, hogy eszem ágában sem volt folytatni dicső karrierjét, a családi hagyományt. - Bár kedves professzora nem mutatta, de egy enyhe szomorúság hallatszódott ki hangjából. Neville át tudta érezni, hisz ő se láthatta szüleit, bár neki teljesen más oka volt rá. Igaz, párszor találkozott velük minden évben, de az nem az az Alice és Frank Longbottom volt, a két kimagaslóan tehetséges auror, akikről nagyanyja oly' sokszor áradozott.

Időközben sikerült az egyik koboldnál helyet foglalniuk, Bimba professzor intézkedett is nyomban.

- Mondd csak, Pomona, mivel is bízott meg Dumbledore? - kérdezte az idős nő, mialatt a kitömött keselyűt helyére igazította, mert az majdhogynem leesett hegyes süvegéről.

- Ó, teljesen kiment a fejemből, pedig megígértem, hogy elmondom. Nos, a növény- és gombakészletünk kifogyóban van, és újakat is be kell szereznünk az üvegházba. Dumbledore kérésére nekem kell ezt elintéznem, de előtte egy kis pénzt is ki kell vennem a vásárláshoz. Mindössze ez az oka, hogy elhagytam a Roxfortot.

- Professzor, kérhetném a segítségét? - fordult félénken kedvenc tanárához a fiú. - A Mimbulus mimbeltoniám...

- Hát persze, Neville, amúgy is fel akartam ajánlani, hogy adok pár tanácsot szegény butykor meggyógyításához - mosolygott rá kedvesen az alacsony boszorkány. - Amint itt a Gringottsban végeztem, segítek neked.

- Nagyszerű, akkor most már az unokám sem fog álló nap panaszkodni, hogy mi van azzal a kaktusszal. Pomona, hálám jeléül mit szólnál, ha meghívnálak hozzánk vacsorára, miután mindannyian elintéztük ezt a borzalmas ünnepi vásárlást.

- Örömmel fogadnám a meghívást, Augusta, remélem, még hétvége előtt befejezem a tennivalókat - kuncogott egyet a kedves boszorka.

- Akkor egy fővel többet számolok - jelentette ki nagyanyja. - Neville, de aztán hagysz másnak is a becsináltból? Nem akarok még egy olyan csínytevést látni, mint a múltkori találkozónál.

- Hát persze, Nagyi - mondta halkan a fiú, arca vörös színre váltva. Pedig már akkor sem az ő hibája volt, hanem Trevor, a rakoncátlan varangy volt a hunyó, de hát szigorú nagyanyja azt sem hitte el, és Neville belefáradt már abba, hogy ismét elmagyarázza. Abból sosem jött ki jól, ha az idős boszorkánnyal ellenkezett.

A két Longbottom a csarnokban várta meg, míg Bimba professzor kivette a megfelelő mennyiségű pénzt a széfből. Ez a nap is jól sikerült végül. Neville megkapta Bimba tanárnőtől a butykorgyógyításhoz elegendő tudnivalókat, s már alig várta, hogy együtt töltsék az ünnepi vacsorát a gyógynövénytan tanárral.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a pályamű? Segíts a versenyzőnek közelebb kerülni a győzelemhez! >>>Itt<<< tudsz szavazni a különböző kategóriákban!