2016. december 18., vasárnap

A szikla mögött

Kategória: Novella
Cím: A szikla mögött
Kulcsok:
Szereplő: Viktor Krum
Helyszín: Konyha
Mondat: „Vidd el azt a koszos seprűt az asztaltól, vagy nyakon csaplak vele!”
Készült: A Very Harry Christmas versenyre
Karakterszám: 5592
A szikla mögött

Tél... Kint mindent hó és jég takar ilyenkor. Főleg Bulgáriában. Az emberek, ha tehetik nem mennek ki a fagyos levegőre, inkább a meleg házukban készülődnek az ünnepekre. Egy nap múlva pedig karácsony. A családok együtt díszítik fel a fenyőfájukat, ajándékokat készítenek és gondosan becsomagolják őket. Sokaknál már a karácsonyi vacsora előkészületei is folynak.
Mindenhol béke van és a szeretett érződik. A házak ablakain fények szűrődnek ki a sötét utcákra. Az emberek boldogok.
Mégis... Az egyik háznál nincsen meg ez a szokásos, karácsonyi hangulat.
Viktor Krum, a bolgár kviddics válogatott fogója. Rengeteg rajongója van, mindig a legújabb és legjobb seprűkön repülhet és sikeres ember. Tizenhét évesen. Mégis, ennek a kőkemény játékosnak az élete nem tündérmese.
Ma is, karácsony előtt egy nappal, az asztalnál ült és a tányérjában túrt villájával, miközben  fáradtan és meggyötörten könyökölt az asztalra. A konyha egyszerű helyiség volt, az ember magányosnak érezte benne magát. Habár Viktor a kviddicsen kívül nemigen volt társaságban. És most is, ott volt egyedül a konyhaasztalnál. Mindig is utálta a baklavát, de ez senkit sem érdekelt. Anyja egyik kedvenc étele volt, emiatt sokszor készítette. Túl sokszor.
Tányérja mögé nézett. Seprűje az asztalon hevert, porosan és vizesen. Pár perce szállt csak le róla, a hideg idő soha nem gátolta az edzésekben. Kissé unta már régi seprűjét. A felirat is majdnem teljesen lekopott róla, de még olvasható volt: Nimbus 2001.
Jól tudta, hogy nem kell sokat várnia, hogy új seprű jelenjen meg és akkor leválthatja. De addig is meg kellett barátkoznia azzal a ténnyel, hogy ez van neki. Barátkozásban viszont nem volt kiemelkedő...
Elgondolkodott. Hatodik évét járta a Durmstrangban. Lassan teljesen szabad lesz és itt hagyhatja ezt a lakást, és az iskolától kötetlenül játszhat a válogatottban. De az még másfél év... Pedig mennyire elege van már az életéből. A kviddicsen kívül semmit sem élvezett. A következő félévben pedig elkezdődik a Kviddics Világkupa...
Az iskolában folyamatosan körülrajongták vagy ellenségüknek tekintették. Nem voltak igaz barátai, mert mindenki csak azért akart vele lenni, mert híres varázsló. A tanulás sem érdekelte, azon volt, hogy ne bukjon meg. Ha hazajött sem lehetett nyugta, az edzések és az otthoni teendők mindig elfoglalták. Csak el akart menni innen és nyugalomban élni. De az élete kerekestül felfordult és azóta nem tud nyugodt lenni. Csak fáradt és meggyötört volt...
- Viktor! - kiáltotta egy határozott, éles, női hang. A fiú sóhajtott egyet és felegyenesedett székében.
- Igen? - kérdezte unottan. A következő pillanatban fekete hajú édesanyja lépett be és tágra nyitott szemekkel nézett az asztalra.
- Viktor Krum! Hányszor kell még szóljak ezért? Vidd el azt a koszos seprűt az asztaltól vagy nyakon csaplak vele!
Egy másodpercig a fiú hitetlenkedve nézett rá. Ilyen nehéz időkben így beszéljen vele az anyja... Felállt és kezébe vette a seprűjét. Széke mellett megállt és ránézett anyjára.
- Csak gyakoroltam. Tudod, mindjárt itt van a világkupa...
- Tudom-sóhajtotta, majd hirtelen megváltozott az arckifejezése és a tányérra nézett - Miért nem etted meg a baklavádat?
- Mert utálom - dünnyögte Krum.
- Ugyan, kicsim, pedig nagyon finom...
- Kicsim? Az előbb még leordítottad a fejemet. Eleve is már nagykorú vagyok, ne szólíts így.
- Karácsony van, nem tudsz csak most egy kicsit visszavenni a mogorvaságodból? - kérdezte.
- Te kiabáltál - ismételte Viktor.
- Ne haragudj csak... nincs jó napom.
- Nekem sincs. Van valami... hír? - kérdezte és arca aggodalmat tükrözött. Anyja szomorúan megrázta a fejét, mire a fiú ökölbe szorította a kezét.
- De ne aggódj, biztosan minden rendben lesz - mondta anyja bátorítóan, mire Krum csak bólintott. Ugyanolyan jól tudta, mint Mrs Krum, hogy ez már nem lesz rendben.
- Én most megyek... jó étvágyat a baklavádhoz - motyogta anyja és kilépett a konyhából.
- Anya... - szólt utána, mire a nő megállt és megfordult. - Holnap... holnap nem leszek itthon. Átmegyek Yasshoz - mondta. Yass sem volt igaz barátja, de el akart menni erről a helyről és hirtelen csak ő jutott az eszébe.
- De holnap karácsony van... - nézett fiára kerek szemekkel.
- Tudom - bólintott és remélte, hogy anyja megérti, hogy nem akar a családja légkörében lenni szenteste.
- Viktor, nem akarlak elveszíteni. Zárkózott vagy, nem engedsz magadhoz közel senkit. Aggódok érted.
- Nagykorú vagyok. Eldönthetem, hogy mit akarok!
- Csak ártasz magadnak! Az anyád vagyok, tudom! De nem mehetsz el a barátaidhoz karácsonykor!
- Azt hittem, hogy megérted!
- Nehéz. Nekem is, pont úgy, ahogy neked. De éppen emiatt nem mehetsz el.
-Kár, hogy a Durmstrangban nem lehet maradni az ünnepek alatt - mondta, mire anyja döbbenten nézett rá, majd csalódottan elfordult és kisietett a konyhából.
Krum csak állt, egyik kezében seprűje volt, a másik még mindig szorosan ökölbe zárva. Hirtelen arcához kapott, mert érzett rajta valamit... könnyek voltak.
Nem szokott sírni. A kviddics kemény sport, megtanulta elviselni a gurkók becsapódását, a fájdalmakat és baleseteket, amiket repülés közben szokott szerezni. Rengetegszer voltak sebesülései és lelkileg is erős ember lett. De most... mit ér mindez, ha a kőszikla mögötti szívnek hiányzik valaki?
Mert Viktor Krumnak nagyon hiányzott... a kisöccse. A kis tízéves testvére ugyanis éppen a Szent Velichko Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály, a bolgár varázslókórház egyik osztályán feküdt.
Másfél hete történt, hogy apja Albániába ment, munkája miatt és magával vitte Viktor öccsét, Milent, hogyha jövőre úgyis iskolába megy, legyen még egy közös „kirándulásuk”. Mr Krum viszont nem számolt vele, hogy Albániában veszély fenyegeti őket. Ő sem tudja pontosan mi történt akkor... Milen beszaladt egy ottani erdőbe kíváncsiságból, mikor apja nem figyelt rá. Mr Krum utána futott, de már csak ájult kisfiát találta. Több átok is eltalálta... Mr Krum azonnal hazahozta Milent, az angol minisztérium pedig Bertha Jorkinst küldte el Albániába, Viktor apja helyett. Azóta a gyermek a kórházban feküdt. Az orvosok  világosan megmondták, hogy nem tudják megmenteni, számukra teljesen ismeretlen varázslatok találták el a kisfiút.
És Viktor tudta, hogy el fogja veszíteni kisöccsét. És most ott, a konyhában, Viktor Krum, az a sziklaerős és híres Viktor Krum összetört. Kiejtette seprűjét a kezéből és letörölte könnyeit. Nem kellett szégyellnie magát, hiszen egyedül volt, de talán maga miatt akart erős maradni. Felvette a földről a seprűt és kisétált a helyiségből, fájdalmait pedig megpróbálta ott hagyni. Nem, ő nem ilyen. De mégis... a szikla mögött egy érző szív volt.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Tetszett a pályamű? Segíts a versenyzőnek közelebb kerülni a győzelemhez! >>>Itt<<< tudsz szavazni a különböző kategóriákban!
időpont:
Címkék: ,

3 megjegyzés:

  1. Fifii2016. december 30. 20:39

    A szikla mögött - N2 értékelése

    1. Cím – 3 pont
    Nekem ez egy kicsit elvont volt. Nem értettem végig, hogy hogy jön a cím a történethez, és nem is tűnik túl kielégítőnek a válasz. Ha csak a címet nézem, egyáltalán nem ilyen történetet vártam volna, és lehet, hogy ez is volt a célod, de legközelebbre azt tudom tanácsolni, hogy inkább a novellához szervesen kapcsolódó címet válassz.

    2. Kulcsok beillesztése – 5 pont
    Kifejezetten ügyes volt a kulcsok beillesztése, a mondaté különösen tetszett. Eleinte le akartam vonni fél pontot a konyha miatt, mert gyanítom a roxforti konyhára gondoltak a szervezők, nem Krumékéra, de aztán úgy voltam vele, hogy amúgy nekem kifejezetten bejött a helyszín, és végül is nem volt meghatározva pontosan az a konyha. Szóval pacsi, ez jó volt!

    3. Helyesírás, fogalmazás, stilisztika – 3,5 pont
    Helyesírási hibát nem vettem észre, és a központozás is hibátlannak tűnik nekem. A fogalmazásod néhol kicsit döcög, sok tőmondatot használsz, mondatvégi írásjelként pedig három pontot. Ezek szükségtelenül megakasztják a történet folyását, főleg ha ilyen sűrűséggel vannak használva. Ne félj a hosszabb, összetett mondatoktól, sokkal gördülékenyebbé válna a novella, ha több lenne belőlük. A másik, ami feltűnt, hogy jelen időben kezdesz, majd a bevezetés után átváltasz múlt időre. Azt hiszem értem, hogy miért csináltad ezt (ha szándékos volt), de simán írhattad volna múlt időben az elejét is, ugyanolyan jól működött volna a felütés.

    4. Karakterek – 3,5 pont
    Nos, itt bevallom kicsit gondban voltam, ugyanis eléggé régen olvastam már a Tűz Serlegét, és nincs is most nálam a könyv, szóval kénytelen voltam az emlékezetemre hagyatkozni. Viktor anyukája szerintem teljesen rendben volt, sokat ugyan nem tudtunk meg róla, de talán nem is kell. Viktort viszont nem tartottam teljesen karakterhűnek. Valahogy nekem idegennek tűnik tőle, hogy egy ilyen családi tragédia esetén elhúzódjon a szüleitől. Szerintem inkább ő lenne az, aki csendesen az anyja vállára teszi a kezét, amíg ő a kisebbik fia ágyánál sír vagy akármi. Ha pedig úgy szántad a történetet, mint egyfajta prequel a Tűz Serlegéhez, figyelhettél volna kicsit jobban arra, hogy amennyire én emlékszem, a könyvben Viktor szimplán kissé mogorva és zárkózott, de nem szomorú vagy megviselt.

    5. Cselekmény – 3,5 pont
    Először is szeretném leszögezni, hogy az alapötlet kifejezetten tetszett. Ötletes, kreatív, kellően szívszorító. Amivel kicsit gondjaim voltak, az a tempó. Lassan indul a történet, és lassú is marad egészen az utolsó fél oldalig, ahol aztán öt sorban háromszor annyi cselekményt kapunk a nyakunkba, mint egész addig két oldalon. Én ezt annak tudtam be, hogy talán első műves szerző vagy, de legalábbis kezdő, vagy nagyon fiatal. Legközelebb, ha ilyesmi felépítésű művet írsz, megpróbálhatsz esetleg egy flashback-et belevinni, vagy az egészet elmondani párbeszéden keresztül (bár ez utóbbi jóval nehezebb, és nem is biztos, hogy olyan jól kivitelezhető).

    6. Összbenyomás – 3,5 pont
    Az ötlet, amire a novellád épült, nagyon tetszik. Egyedi, okos, egészen jól illeszkedik a potterverzumba. A megvalósításon lehet még csiszolni. Nagyon szeretnélek bátorítani, mert szerintem rengeteg potenciál van benned. A leírásaid szépek, jól tudsz hangulatot teremteni, és a párbeszédekkel sincs alapvetően gond, de érdemes lenne talán jobban leírni a szereplőket, miközben beszélnek (mimika, gesztusok, satöbbi). Remélem nem bántottalak meg, nem ez volt a célom, sőt, szeretnék még olvasni tőled a jövőben is! 

    Összesen: 22 pont (gyakorolj még egy kicsit, és lesz ez jóval több is)

    VálaszTörlés
  2. Fifii2016. december 30. 20:40

    A szikla mögött - N3 értékelése

    1.Cím: 5 pont
    Nekem nagyon tetszett a címválasztásod. Talán azért, mert először sikerült megtévesztened azzal, hogy azt hittem, hogy valami fizikai dologra utalsz, mondjuk egy rejtekhelyre.

    2.Kulcsok beillesztése: 5 pont
    Tökéletes volt, nem tudok belekötni.

    3.Helyesírás, fogalmazás, stilisztika: 2 pont
    Nagyon döcögős volt, túl sok tőmondatot használtál, és néhány helyen rettenetes szájbarágósan fogalmaztál, ami talán még jobban zavart.

    4.Karakterek: 5 pont
    Szépen megjelenítetted Krumot, és az édesanyjának is átérezhető volt a fájdalma.

    5.Cselekmény: 3 pont
    Lassú karácsony előtti reggel, és egy veszekedés, telesen rendben volt.
    Igazából csak egyetlen kérdésem van: Krum ugye bolgár, és akkor nyilvánvalóan az apja is, de akkor miért az angol minisztérium küld helyette valakit? Ha kiderült volna a novellából, hogy ez miért van, akkor nem lenne problémám, de így teljesen értelmetlen.

    6.Összbenyomás: 3 pont
    Alapvetően nem voltak komolyabb problémáim a novelláddal, viszont hiányzott belőle a feszültség, és emiatt nem tudtam igazán élvezni az olvasást.

    Összesen: 23 pont

    VálaszTörlés
  3. Fifii2016. december 30. 20:41

    A szikla mögött - N4 értékelése

    1. Cím: 4 pont.
    Jó cím, de úgy érzem, hogy nem a legmegfelelőbb, mert kicsit olyan, mintha eddig azt feltételeztük volna, hogy Krumnak nincsenek érzései (vagy ilyesmi), de szerintem erről nincs szó.

    2. Kulcsok beillesztése: 5 pont.
    Mindegyiket tökéletesen beillesztetted! 

    3. Helyesírás, fogalmazás, stilisztika: 4 pont.
    A fogalmazás miatt vontam le egy pontot, mert az elején jelenidőben írtál, aztán átváltottál múltidőbe, és ezt szerintem nem kellett volna.

    4. Karakterek: 4 pont.
    Jók az új karakterek, tetszik, hogy belevettél egy kisfiút. Az egy pont levonás azért van, mert azt írtad, hogy Krumot nem érdekelte a tanulás, csak arra törekedett, hogy ne bukjon meg. Szerintem ez nem annyira helyénvaló, mert azért a Trimágus Tusán nem a bukdácsoló diákok szerettek volna indulni.

    5. Cselekmény: 5 pont.
    Tetszett, főleg az, hogy összekötötted az albániás szállal.

    6. Összbenyomás: 5 pont.

    Összesen: 27 pont

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)