Ágas és a plüss szarvas esete

Kategória: Novella

Cím: Ágas és a plüss szarvas esete

Kulcsok:

Szereplő: id. James Potter

Helyszín: Mágiatörténet tanterem

Mondat: "Csicsásabban nézett ki, mint az agyondíszített karácsonyfa."

Készült: A Very Harry Christmas versenyre

Karakterszám: 5433

Ágas és a plüss szarvas esete

-Savannah, ne szórakozz velem! - James Potter idegesen kiáltott fel a jobb oldalamról, mire az összes griffendéles és hugrabugos diák felénk kapta a fejét. Még Binns is felnézett a jegyzeteiből. A dupla mágiatörténet órának már a nagy részén túl voltunk, de James már az első pillanattól kezdve elterelte a figyelmemet. Éppen szerelmének, Lily Evans-nek készített karácsonyi ajándékot. 

Na igen, James már harmadik óta futott Lily után. Először mindenki azt hitte, hogy ez csak egy múló fellángolás, amely olyan hamar elmúlik, ahogy jött, de ez nem így történt. Szegény Vörös már három éve kénytelen elviselni egy túlpörgött Tekergő őrült nyomulását elviselni. Nem egyszer hallgatom esténként szobánkban, hogy Potter ekkora felfújt hólyag, meg akkora egoista. Lily imádja szidni őt, amiért nem is hibáztatom. Én is rengetegszer szidom Siriust, csakhogy akkor drága Evans csak mosolyog. Az utóbbi időben én is rászoktam erre, hiszen már régóta sejtem, hogy azért drága barátnőmnek sem teljesen közömbös James. 

Miután mindenki napirendre tért James kirohanása fölött, minden visszatért a rendes kerékvágásba. Binns altatóval felérő hangjára néhányan vadul körmölni kezdték az okait, hogy miért is volt reménytelen vállalkozás a boszorkányüldözés a 14. században, a többiek viszont halkan beszélgetni kezdtek, vagy valami teljesen mással foglalták el magukat. Újra balra pillantottam, majd miután megláttam Ágas megróvó tekintetét, inkább magam elé húztam A mágia történetét és ráhajtottam a fejem. Potternek nyilván nem tetszett, hogy azt mondtam a nagy műgonddal készített ajándékára, hogy csicsásabban néz ki, mint egy túldíszített karácsonyfa. Átfutott az agyamon, hogy inkább beleverem a fejem Bathilda Bircsók remekművébe, de végül a másik oldalra fordultam, és elidőzött a tekintetem a mellettem csendesen szuszogó fekete, hosszú hajú fiún. Nem akartam megzavarni a szokásos mágiatörténeti tevékenységében, de túl nagy volt a kísértés, és végigsimítottam az arcán. Gyengéden elmosolyodott. Miután elvettem a kezem rögtön utána nyúlt, majd visszahelyezte az arcára. Halkan felnevettem.

-Te telhetetlen blöki! - Utálta, ha blökinek hívtam, jobban ragaszkodott a Tapmancshoz vagy a Siriushoz. Vele ellentétben engem elhalmozott - legtöbbször nem éppen minden szexuális utalást nélkülöző - becenevekkel. Bár én is inkább a Savannah-t és a Sisakvirágot szerettem. Az utóbbit különösen, hiszen ezt maga Sirius Black találta ki nekem, amikor Holdsáppal, Ágassal, Tapmanccsal és Féregfarkkal az új becenevünkön szignáltuk a Tekergők Térképét. Amikor Sirius meglátta, hogy az animágus alakom egy hófehér farkas, rögtön elkezdett Hópihének hívni, de ez nem nagyon tetszett. Aztán egyik őrült pillanatában, amikor éppen nem tudott magával mit kezdeni, elment a könyvtárba, ahol aztán ráakadt egy újonnan felfedezett növényre, a Sisakvirágra, amellyel az elmúlt években kezdtek el kísérletezni, miszerint ebből kikísérletezhető egy bájital, amely enyhíti a farkaskór tüneteit Remus érdekében remélem, hogy hamar sikerrel járnak, de sajnos ez a projekt jelenleg még gyerekcipőben jár. 

-Savannah - fordult felém újra James. - Mondj már valamit!

Sirius elmosolyodott, amikor meghallottam, milyen hangosan vettem a levegőt. Lassan jobbra fordítottam a fejem. 

-James. Mit akarsz? 

-Azt, hogy mondj véleményt! - szinte már könyörgőn nézett rám csokoládébarna boci szemeivel. 

Végignéztem a padján. Hatalmas kupleráj uralkodott. Ez az idióta meg teljesen bepörgött mellettem, annyira ki volt akadva, hogy vajon Lily-nek tetszik-e majd a neki szánt ajándék. Hát igen, a karácsony már csak ilyen. Felkaptam az orra elött pihenő plüsszarvast, amelyet drága prefekus kisasszonyunknak szánt. Megforgattam a kezemben, mire a rengeteg dísz csörögni-zörögni kezdett. A Hagrid által bevonszolt nagytermi karácsonyfák jutottak eszembe róla. A bal oldalamon fekvő fiú kinyitotta a szemét, felült, majd nézegetni kezdte az aprócska szarvast. Hogy őszinte legyek, nem volt rossz ötlet az ajándék, de díszítés nélkül jobb lett volna. Sirius arcáról nagyjából azt tudtam leolvasni, hogy nem nagyon érti a kialakult helyzetet. Hát, igen, nehéz az élet, amikor az ember egy hülyébe szerelmes. Elegánsan hátra dobta egy szemébe lógó tincsét, majd összevonta a szemöldökét, és rám nézett.

-Kicsim, ugye nekem nem kell ilyen csicsás ajándékot készítenem - kérdezte reménykedve. 

Szinte kérlelő szemeit látva ismét felnevettem, mire többen hátra fordultak. Nem is tudom miért voltak meglepődve. Mi, Tekergők nagyon ritkán szoktunk figyelni, főleg Mágiatörténeten. 

-Nem, ne aggódj. Én valami egyszerű, de nagyszerű dologgal is megelégszem. - Felhúzta az egyik szemöldökét, kifújta a levegőt, és inkább visszadőlt a padra. Most feladtam neki a leckét. 

-Tapmancs - szólította meg barátját James. 

-Mondjad, Ágas - felelte Sirius még mindig csukott szemmel. 

-Hallod, mondj már valamit! - teljesen kétségbe volt esve. Az agyára ment Evans. 

Sirius nem reagált, amire Potter összegyűrte a pergamendarabot, amely a pad szélén feküdt, és hozzádobta a másikhoz. Tapmancs úgy horkantott fel, mintha egy hatalmas medveszerű kutya éledt volna fel benne. Kinyitotta szemeit, felkapta a pergamendarabot, és elővette sastollpennáját. Egy rövid mondatot firkantott rá, újra összegyűrte és visszadobta Jamesnek. Ő vágyakozva kihajtogatta, majd amikor meglátta, mi van ráírva, előbb Siriusra, majd rám pillantott. Erőtlenül nyögött egyet, és hangos koppanás kíséretében levágódott a padra. 

Végre nyugodtan hajthattam le a fejem a padra és szundíthattam végig az óra többi részét. Így más hamar eltelt, hogy nem kellett egyik Tekergőtársam hisztijét sem hallgatnom. Sokszor rosszabbak voltak, mint a lányok. 

Amint kicsengettek, álmosan tápászkodtunk fel. Kimásztam a padból Sirius után, aki puszit nyomott az arcomra, majd rákulcsolta az ujjait az enyémekre. Ágas sértődötten nézett ránk, Lily ajándékát a táskájába rejtette, majd kiviharzott előlünk. Értetlenül néztem utána, amikor Blackkel kiléptünk a Mágiatörténet terem ajtaján. 

-Mit írtál James-nek, amin ennyire felhúzta az orrát? - tudakoltam meg óvatosan, mire az arcára a szokásos csibészes mosoly kúszott. Magához húzott, átkarolta a vállam, és belepuszilt a hajamba. 

-Azt, hogy csicsásabban nézett ki, mint az agyondíszített karácsonyfa.

Rápillantottam a barátomra, nevetni kezdtem, mire egy mosolygós csókkal hallgattatott el.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a pályamű? Segíts a versenyzőnek közelebb kerülni a győzelemhez! >>>Itt<<< tudsz szavazni a különböző kategóriákban!