Ajándékszerző akció

Kategória: Novella

Cím: Ajándékszerző akció

Kulcsok:

Szereplő: Angelina Johnson

Helyszín: Odú

Mondat: "Úgy 75%-ig biztos vagyok benne, hogy nem fogunk felrobbanni."

Készült: A Very Harry Christmas versenyre

Karakterszám: 7903

Ajándékszerző akció

Nagy volt a sürgés-forgás az Odúban, ami nem csoda, hiszen december huszonötödikét írtunk aznap. Túl a Szentestén, Molly Weasley összevissza rohangált fel és alá, remélve, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik le az esti ajándékosztásnál. Arthur Weasley a szokásosabbnál is idegesebb volt, még nem érkezett meg felesége ajándéka, pedig az utóbbi hónapokban csak azért gürcölt a munkahelyén, hogy félre tudjon neki rakni arra a csodálatos nyakékre. Ron és Harry (mert természetes, hogy meghívjuk a gyermekeink legjobb barátait) a takarításban segítettek, Ginny és Hermione pedig a sütögetésben vették ki a részüket. Nemsokára megérkezik Charlie, Bill és Fleur is, Percy pedig talán benéz, talán nem. Róla senki nem tudott semmit.

A fentieknek nem is volt miért aggódniuk: már rég megszerezték az ajándékot (ha megérkezett, ha nem), azonban a Weasley ikrek szobájában teljes volt a kétségbeesés. Ők és a vendégeik, Lee, Alicia és Angelina kis kört alkottak a szőnyegen ülve és gondolkodtak. Az ikrek ugyanis olyan sokáig halogatták az ajándékok beszerzését, hogy végül teljesen elfelejtették. Most pedig itt ülnek és gondolkodnak: mit lehetne kezdeni, hogy végül senki ne maradjon ajándék nélkül?

- Most komolyan, srácok... Hogy a fenébe tudtátok elfelejteni a karácsonyt?! - fakadt ki Alicia, az este folyamán már minimum tizennyolcadjára.

- Mint már kifejtettük... - kezdte Fred.

- ...Ma már ezredjére... - folytatta George.

- ...Nem felejtettük el a karácsonyt...

- ...Csak azt, hogy ajándékkal jár - vallotta be kelletlenül George. Angelina megértően bólogatott.

- Az ikreknek mostanában sok a dolguk. Teljesen érthető, hogy elfelejtették. Viszont valamit kezdenünk kell a helyzettel! - határozott. - Nem maradhat a családotok ajándék nélkül! Kezdjük Ronnal. Ron mit szeret?

Fred elgondolkozott.

- Lejáratni magát! - Lee jót röhögött a megállapításon, Angelina pedig bosszúsan felhorkant.

- Fred!

- Jól van, na, korlátozod az ötleteim kiteljesedését ezekkel a gyilkos pillantásokkal... Tudjukkinek téged kellene alkalmaznia! Szóval. Mit szeret Ron? A maciját póklábak nélkül... Gagyi kviddicsezőket, béna képregényeket...

- Jó, jó, haver! - állította meg Lee a teljes röhögőgörcs közepén. - Mit szeret Ginny?

- Harryt! - vágta rá a választ nagy boldogan George.

- Nem kit, hanem mit... - javított unottan Alicia.

- Fogalmam sincs, mi a bajotok! Elkapjuk Pottert, teszünk rá egy masnit, odalökjük Ginnynek. Egy ajándék meg is van, ki a következő?

A szobát kitöltötte a fiatalok zengő nevetése. Nyilván mindenki elképzelte a "Kis túlélőt" karácsonyi csomagként. Angelina elmélázva nézte a derült George Weasleyt. A fiú mindig is közelebb állt hozzá (ha még csak kicsivel is), mint Fred. Az oka talán az, hogy a nagy barátság mellett gyengéd érzelmeket is táplált a tréfamester iránt. Az ikrek közül ő volt az, akivel négyszemközt lehetett komolyabb beszélgetést is folytatni. Udvariasabb is volt, kedvesebb...

Egy szó, mint száz, Angelina már nagyon régóta szerelmes volt belé.

Amikor Fred elhívta őt a Trimágus Tusa miatt rendezett karácsonyi bálba rettenetesen csalódott volt, amiért nem az ikertestvére tette meg helyette.

Ahogy George-ot figyelte, elgondolkozott. Mit is vár tőle? Annyira komolytalan a szerelemhez. Ő azonban mégis iránta érez valamit. Valamit, ami rákényszeríti arra, hogy mindig ott legyen neki, ha segítség kell. Legyen az a házi dolgozat, vagy akár eltussolni azt, hogy valami csínyük miatt lenyúltak egy roxfortos vécédeszkát. Most meg itt ül velük, mert az idióták elfelejtettek ajándékot venni a barátaiknak, a családjuknak. Tényleg nem értette, mi fogta meg George Weasleyben...

Töprengéséből Lee üvöltözése ébresztette fel.

- ANGELINAAA! TÉRJ MÁR VISSZA KÖZÉNK! - Ezt persze olyan hangerővel, hogy Molly is meghallotta, és halkabb társalgást kért a "Felső szobától".

- Jól van, na, csak... Elbambultam - ismerte el a lány.

- Feltűnt - röhögött fel Fred. Vigyorogva bökdösni kezdte testvérét, aki azonban csak a szőnyeget fixírozta mosolyogva.

- Ne firtassuk - vette védelembe Alicia. - Hermionének is illene adnotok valamit.

- Minek?

- Mi az, hogy minek? A vendégetek! - sápítozott tovább Alicia.

- Te ma valami elképesztően rossz kedvedben vagy - csóválta a fejét Fred. - Szólj apádnak, hogy hozza el a humorérzéked. Természetesen kap. Egy könyvet. Másnak úgyse tudna örülni.

- Milyen könyvet?

Fred találomra levett egyet a polcról.

- Jó lesz ez.

- Az a bájitaltan könyved, te szerencsétlen! - fakadt ki már nevetve Angelina.

- Ja. Azt már úgyis ötvenszer olvasta - dobta hátra nemtörődöm módon.

- Srácok, ez így nem mehet tovább - fogta a fejét Angelina. - Legalább apukátoknak találjatok ki valamit...

- Apának valami mugli cucc kell, azokat imádja. De hát mi ezekhez nem értünk - vont vállat George.

- Mégis mihez értetek egyáltalán?

- Alicia, hogy kérdezhetsz ilyet? - mondta Fred tettetett felháborodással. - Ezer éve ismersz, és nem tudod, hogy milyen király tűzijátékokat gyártottunk az idén? Na meg a repülőtehetségünk sem utolsó - kacsintott egyet.

A felismeréstől hirtelen hatalmas csend ereszkedett rájuk.

- Ez eddig miért nem jutott eszünkbe? - csapott a homlokára George. - Hát a tűzijáték!

- Mit akarsz a tűzijátékkal? Azt el kell adni, hát miből vesszük meg az ajándékokat?

- Hülye! A tűzijáték lesz az ajándék!

Az ötletet mindenki elismerően fogadta. Ez annyira jellemző az ikrekre: Nem tudnak hibázni.

- Ez szuper jó, srácok, ilyen karácsonyi ajándékot se kap mindenki - vigyorgott Fred büszkén.

- Csak az, akinek elfelejtenek venni - dünnyögött Alicia megenyhülve.

Fred rákacsintott és halkan elkezdte ismertetni improvizált tervét.

Már besötétedett, mire a csipet csapat nyakig beöltözött, egy-egy seprűvel a kezükben. Ez alól Lee volt kivétel.

- Szóval akkor, egyeztessünk utoljára. Lee?

- Bemegyek és szólok mindenkinek, hogy jöjjenek ki, mert az egyik kerti törpe megvadult és meg akarja enni Aliciát - ismertette a terv ráeső részét Lee.

- Nagyon jó. Lányok?

- Felrepülünk két oldalról és fellőjük ezeket - mutatta fel Angelina a kezében tartott csomagot.

- Kiváló. Én és George pedig fellőjük a feliratokat. - tapsol egyet. - Oszoljatok, kezdjünk.

Lee vigyorogva bement a házba, és kiabálni kezdett odabent.

- Mrs. Weasley! Mr. Weasley! Segítség!

Odakint a fiatalok elfojtották a kitörni készülő röhögést. Amíg Fred Aliciával sutyorgott valamiről, George Angelina elé lépett.

- Angie, jól látom, hogy izgulsz? - mosolyodott el.

- Nem. Csak úgy vélem, 75% az esély arra, hogy nem fogunk felrobbanni - jegyezte meg szintén mosolyogva.

- Az végül is egész jó arány - nevetett fel halkan. - Ne aggódj, minden olyan klassz lesz, ahogy terveztük. Sőt. Talán jobb is - tette a vállára a kezét. Ekkor azonban meghallották az Odúból jövő sebes léptek zaját.

- Na, akkor induljon a buli - indítványozott Fred és készenlétbe állva felült a seprűjére. A többiek is pont így tettek.

- Hányszor megmondtam már, hogy jobban figyeljetek törpeirtáskor?! Hol van az a szegény kislány? - sápítozott Mrs. Weasley.

- Most! - suttogta Fred, majd négy pár láb hagyta el a talajt, és röppent fel az égbe. Angelina a megbeszéltek szerint jobbra kormányozta a seprűjét. A hideg levegő csípte az arcát, de ez egyáltalán nem zavarta, hozzászokott a nehéz időjárási körülményekhez a kviddicsmeccsek alkalmával. Elhaladtában látta a Weasley családot, Harryt és Hermionét az ajtó előtt, meglepett tekintettel. Elmosolyodott, majd ahogy megbeszélték, öt másodperccel később meggyújtották az ikrek csodálatos alkotását, majd azonnal arrébb röppentek.

A látvány lenyűgöző volt. A tűzijáték ezernyi hullócsillaggal is felért. Úgy úsztak az égbolton, mintha eleve oda tartoznának. Ezzel együtt felvillant az első felirat a két csillaghullás között.

"Boldog karácsonyt kívánunk..."

Az írás gyönyörű vörösben pompázott, míg végül semmivé nem foszlott a sötétségben. Ezzel egy időben a két lány újra meggyújtott egy-egy tűzijátékot, hogy keretet adjanak a következő felirathoz.

„Anyának, aki a legszeretetteljesebb nő a földön“

Angelina meg mert volna esküdni rá, hogy egy feltörő zokogás hangját hallja odalentről. Továbbra is gyújtogatta a tűzijátékokat, ahogy az ikrek is gyártották az újabb és újabb üzeneteket az égboltra.

„Apának, aki mindig ott van nekünk.“

„Billnek és Fleurnek - Sokáig, fiatalok!“

„Roncimoncinak, akit imádunk.“

„Ginnynek, a legvagányabb hugicának.“

„Harrynek, a legjobb szponzornak.“

„Hermionénak, a suli legokosabb boszorkánynak.“

Angelinánál egy darab tűzijáték maradt, amit beizzíthatott. Amikor megtette, az vidáman cikázva átformálódott karácsonyfává. Az egész annyira gyönyörű volt, kellemes, hogy Angelina alig várta, hogy leérhessen és átölelhesse a Weasley család tagjait.

Leereszkedve észrevette, hogy csak George szállt le vele együtt. Amikor a fiú megközelítette, Angelina észrevette, hogy a fiú feje egy karácsonyi masnit visel a fején. A lány elneveti magát.

- Te meg mit művelsz már megint? - nézett rá csillogó szemekkel. George huncut mosollyal az arcán magához húzta.

- Megérkezett az ajándékod - mondja kedvesen, majd végre valahára megcsókolta a lányt.

Angelina a boldogság mámorában alig hallotta a többiek döbbent kiáltásait, a tapsot, a füttyögést, nem látta a felük fölött felvillanó „Kellemes Karácsonyt, Tubicák!“ feliratot sem. Csak arra tudott gondolni, hogy legyen mindenki annyira boldog az ünnepekkor, mint amilyen ő volt akkor.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a pályamű? Segíts a versenyzőnek közelebb kerülni a győzelemhez! >>>Itt<<< tudsz szavazni a különböző kategóriákban!