Karácsonyi Kviddics Kupa

Kategória: Novella

Cím: Karácsonyi Kviddics Kupa

Kulcsok:

Szereplő: Oliver Wood

Helyszín: Privet Drive

Mondat: „Ha valami baja esik, én megnyuvasztalak. Kétszer!”

Készült: A Very Harry Christmas versenyre

Karakterszám: 8085

 Karácsonyi Kviddics Kupa

Mikor kinyitotta a szemét egy takaros kis kertvárosi utcácskában találta magát. A háztetőket és a kerteket hó fedte, de az utcáról gondosan eltakarították. Minden ház fel volt már díszítve fénysorokkal karácsonyra, sőt mint ha versengtek volna egymással azon, hogy kinek giccsesebb a háza. Egy udvarban  szán állt, befogva elé műrénszarvasokkal, máshol meg még egy Mikulás bábú is volt, amint éppen a kéménybe készül bemászni. Oliver behunyta a szemét, majd kinyitotta újra.

 ~ Mi ez a hely? ~ gondolta.

 ~ Mugli környéknek tűnik. ~

Azzal hoppanált. Nem történt semmi. Újra próbálta, de megint semmi. Oliver összeráncolta a szemöldökét, de mivel egyebet nem tehetett, elindult előre az utcában. Egyszer csak valaki felkiáltott mögötte.

 - Oliver! –  Oliver megfordult a hang irányába.

 - Harry! – örült meg az ismerős arcnak.

 - Hát te mit keresel errefelé? – kérdezte Harry vigyorogva.

 - Őszintén, fogalmam sincs. Amúgy, hol is vagyunk pontosan? –

 - Little Whingingben, a Privet Drive-on. Itt lakom.–

 - Szép környék. –

 - Az de elég unalmas. – Vonta meg a vállát Harry.

 - Hát a griffendél kviddics csapata hogyan szerepel mostanában? –

 - Igyekszik. –

 - Helyes! De aztán eredménye is legyen! – verte vállon Oliver Harryt.

 - Meséltem már neked hogy bekerültem a Porpicy SC-be? – kérdezte büszkén Oliver.

 - Igen, már mesélted… –

Miközben sétáltak az utcában és beszélgettek, Olivernek megakadt valamin a szeme. Az egyik kertben volt egy dísz, amin egy mosolygós hóember támaszkodott egy táblára, amin visszaszámolták a napokat karácsonyig.

„Már csak 1 nap van hátra karácsonyig”

 ~ Nekem december 23-án meccsem van. De akkor miért itt vagyok és nem a meccsen? Te jó ég! Nem maradhatok le róla és hagyhatom cserben a csapatot! ~ futott át az agyán.

 - Harry, nekem sürgősen el kellene jutnom Aviemore-ba, mert a környékén van a Karácsony Kviddics Kupa utolsó fordulója és…

 - Nyugalom, ma még csak 22-e van. – vágott a szavába Harry, ideges mosollyal az arcán.

 - De az előbb láttam azon a táblán… – mikor visszanézett a tábla már nem volt ott.

 - Milyen táblán? – kérdezett vissza Harry.

 - Pedig az előbb még ott volt… Na, mindegy.

 - Mondd csak Harry! Van ezen a területen valami védőbűbáj?

 - Öhm… Lehet… Miért?

 - Nem tudok hoppanálni. A seprűdet kölcsön kérhetem?

 - Sajnos, már kölcsön adtam valaki másnak.

 - És a baglyoddal küldhetek egy levelet?

 - Bocsi, de ő most éppen úton van.

 - Akkor megkeresem a védőbűbáj szélét és onnan hoppanálok. Viszlát, Harry!

Azzal Oliver elkezdett futni egyenesen az utcában. Nagy kertes házak előtt haladt el, amik egy idő után már szinte egyformának tetszettek. Sőt! Egyenesen olyan volt, mintha egyhelyben futott volna. Már egy jó fél órája futott, mikor megállt és leült a járda szélére kifújni magát.

 ~ Hogyan lehet, hogy ekkora táv után nem találom a védőbűbáj szélét, sem az utca végét, de még egy keresztutcát sem?! ~ fogta a fejét.

Ekkor vette észre Harry lábait maga előtt.

 ~ Nem is tudtam, hogy Harry ilyen jó formában van ~ gondolta egy kicsit irigyen. ~ Még csak nem is liheg a futástól! ~

 - Úgy látom nem jártál sikerrel. – szólalt meg Harry.

 - Nem. – felelt Oliver lehangoltan.

Oliver felnézett Harryre és akkor látta meg, amit előtte Harry hajától nem vett észre, hogy rossz oldalon van a sebhelye. Egy nyomasztó gondolat futott át az agyán.

 - Harry, a másik seprűdet, a régit, a Nimbusz 2000-est kölcsön tudod adni?

 - Nem, bocsi. Azt is kölcsön adtam nem régen egy barátomnak.

Olivernek elkomorodott az arca. Felállt Harryvel szemben.

 - Te nem Harry vagy.

 - Dehogy nem! Ki más lehetnék? – kérdezte nevetve Harry.

 - Azt nem tudom, de hogy nem Harry vagy az biztos. Ki vagy te, mit titkolsz előlem és miért nem tudok innen elmenni?

Harry arcáról eltűnt a mosoly.

 - Nos, ezekre a kérdésekre egyelőre nem válaszolhatok. – Azzal megfordult és elindult a másik irányba.

 ~ Ha te nem mondod el, hát majd én kiderítem, hogy mi ez az egész. Kiszabadulok innen, elmegyek a meccsre és nem hagyom cserben a csapatomat. ~

Azzal Oliver előkapta a pálcáját.

 - Demonstrate! – kiáltott.

Harry teste ahol hozzáért a bűbáj, ott elkezdett fodrozódni, mint amikor egy vízcsepp cseppen egy pocsolyába, de a bűbáj minden gond nélkül áthaladt a testén. Harry megfordult.

 - Ostoba próbálkozás. Itt az van, amit én akarok. Te itt nem tudod befolyásolni a teret és az időt, csak én, mivel ezt a „helyet” én hoztam létre. Rám semmilyen varázslatod nem hat. Egyébként is nyugodj meg, ha eljött az ideje elengedlek. – nézett megvetően Harry, azzal leült egy közeli padra és elkezdett újságot olvasni.

Oliverben dühös volt, amiért ez az ember nem árul el neki semmit, és dühös volt a tehetetlensége miatt is. Nem akarta látni, ahogy nagy gőgösen ott pöffeszkedik a padon, úgyhogy elfutott az utcában. Mikor már eltávolodott tőle, lelassított és sétált tovább.

 ~ Az itt lakó muglik vajon hogyan érzékelik ezt az egészet? ~

Oliver belesett egy ablakon, de nem látott bent senkit. Több házat is megnézett, de sehol senki. Egy lelket sem talált az egész utcában. Az igazán ijesztő az volt, hogy még egy madarat, vagy egy macskát sem látott sehol. Maga a hely nagyon szép volt és gondozott, viszont teljesen kihalt.

 ~ Miért pont velem szórakozik ez az alak? Vajon ártottam neki valamit? ~ tűnődött Oliver.

 ~ Lehet, hogy azért tart fogva, hogy ne mehessek el a meccsre és veszítsünk. Akkor már a fogó jobb választás lett volna… Én amúgy is csak cserejátékos vagyok. Jaj, hát persze! ~ kapott a fejéhez Oliver.

 ~ Ma én játszottam volna Tom helyett, mert a tegnapi balesete miatt még nem tud seprűre ülni. Így viszont nincsen kapusa a csapatomnak! Muszáj innen kijutnom! ~ határozta el.

Oliver kétségbeesetten forgolódott az utcában. Átvágott egy kerten, hátha arra elmenekülhet, de a szomszédos utca is pont ugyan olyannak ígérkezett, mint a Privet Drive.

 ~ A végtelenségig ugyan az az utca, egyetlen másik élőlény sincsen errefelé rajtunk kívül és valami olyan védőbűbájt használ, amiről még soha életemben nem hallottam. Valamiért nem akarja, hogy rájöjjek, mi folyik itt. Meg mi az, hogy ő teremtette ezt a helyet és nem hat rá a varázslatom? Ez az egész olyan, mit egy rossz álom. Tényleg! Lehet, hogy ez egy álomcsapda! ~ 

Ekkor ébredés előtti emlékek villantak be az agyába. A seprűjén ült a magasban és várta a támadást. A csapata nem bírt az ellenféllel. Az egyik fekete taláros célzott és rálőtt a kapura. Oliver száguldott a labda felé, de innentől már nem emlékezett, hogy mi történt vele. Ekkor megérkezett Harry.

 - Hát te miben mesterkedsz? – 

 - Eressz ki ebből az álomból! –

 - Sajnos nem lehet. – rázta a fejét Harry.

Oliver egy kis félelmet vélt felfedezni az arcán. Valószínűleg azért mert rájött, hogy tudja, hogy ez egy álomcsapda. Behunyta a szemét, és erősen koncentrált arra, hogy fel akar ébredni. Nem sikerült. Másodszor is próbálkozott, de ezúttal hangosan kimondta, hátha az segít. Harry felkacagott.

 - Ugyan már, így nem fog menni! –

Oliver figyelmen kívül hagyta és gondolkodott teljes erővel, hogy hogyan tudna felébredni. Ekkor eszébe jutott, hogy mindig fel szokott ébredni, mielőtt meghalna az álmában. 

 ~ Egy próbát megér. Remélem, hogy csak rá nem hatnak a varázslataim, de magamra igen.~

Megmarkolta a pálcáját. Összeráncolta a szemöldökét. Vett egy mély levegőt, aztán lassan kifújta. A pálcát maga felé fordította és kimondta a varázsigét.

 - Electrica Potestatem Maxima!

 - Mit művelsz?! – Még hallotta, ahogy Harry felkiált és látta a kétségbeesett fejét, de aztán elsötétült a világ.

A sötétben, mikor a tudata már kezdett visszatérni szitkozódást halott. Kinyitotta a szemét és látta, ahogy egy lebegő pálca kiviharzik a szobából, közben lever egy növényt az állványról és bevágja maga után az ajtót. Mikor szétnézett, látta, hogy a lábadozóban van. Ahogy felült az ágyában a feje elkezdett hasogatni. Felkelt és kisétált a szobából. Nagyon megnyugodott, mikor látta, hogy ez már a kviddics pálya és végre nem álmodik. Mikor oldalra nézett, meglátta, hogy a lebegő pálca tulajdonosa kezd látható lenni, de beszaladt a nézőtér alá, ezért csak annyit tudott kivenni, hogy egy magas és sötétszőke férfi volt az. Már éppen utána ment volna, amikor egy ápolónő rohant oda hozzá.

 - Egy pillanatra veszem le magáról a szememet és rögtön megszökik! Azonnal menjen vissza az ágyába! Még nem kelhet fel! – Oliver próbált tiltakozni, hogy jól van, de az ápolónő hajthatatlan maradt.

Szerencsére mielőtt az ápolónőnek sikerült volna visszatuszkolnia Olivert az ágyába éppen megérkeztek a csapattársai.

 - Oliver! De jó, hogy felébredtél!

 - Hogy vagy Oliver?

 - Jól fejbe vágott az a gurkó!

 - Sajnálom Oliver. Jobban fogok figyelni legközelebb.

 - Jöttünk látogatni, mert a Ballycastle Bats edzője időt kért. Az egyik hajtójuk megsérült.

 - Mi az állás most? – kérdezte Oliver.

 - 80:290 nekik. – válaszolt a fogó kicsit lehangoltan.

 - Nem baj! Még nyerhetünk, de ezúttal nem hagyom majd magam kiütni! – egy kicsit mellbe vágta Olivert a hír ugyan, de még látott reményt.

 - Amúgy jól vagyok, köszi és a fejem egyáltalán nem fáj már. – felelte Oliver a mondat végét jól megnyomva és az ápolónőre sandítva. Valójában ez nem volt igaz, mert a feje lüktetett, de nem akart tehetetlenül feküdni az ágyában.

 - Akkor akár mehetnél is vissza a pályára. – örült meg a hírnek az edző.

 - Megyek is! – vigyorgott Oliver. Fogta a seprűjét és már szaladt is kifelé a pályára.

 - Ha valami baja esik, én megnyuvasztalak. Kétszer. – szólt oda az ápolónő haragot tettetve az edzőnek. – De aztán nyerjetek ám Jim, ha már nem hagyod, hogy végezzem a munkámat! – azzal elmosolyodott.

 - Emiatt ne aggódj Rose! – kacsintott rá az edző és kimentek a szobából.

Odakint nagyon hideg volt és a hó is sűrűn hullott, de ez most pont jól esett Olivernek.

 ~ Meg fogjuk nyerni ezt a meccset bármi áron! ~ gondolta.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a pályamű? Segíts a versenyzőnek közelebb kerülni a győzelemhez! >>>Itt<<< tudsz szavazni a különböző kategóriákban!