Kategória: Novella
Cím: Kiruccanás a Roxfortba
Kulcsok:
Szereplő: Ginny
Weasley
Helyszín: Nagyterem
Mondat:
Készült: A Very Harry Christmas
versenyre
Karakterszám: 8027
Kiruccanás a
Roxfortba
A vörös hajú lány
szomorúan nézett ki a szobája ablakából a szállingózó hóesésbe. Már az összes
bátyja a Roxfortban tanult (vagy dolgozott), magányos volt. Az Odú olyan üres
volt számára a többiek nélkül. Az édesanyja, Molly általában talált neki valami
tenni valót és tanult is, de így is sok szabadidője volt. A gondolatai sokszor
elkalandoztak plátói szerelme felé. Mióta hallotta a történetét, azóta akart
vele találkozni. Amióta megtudta a peronon, hogy Ő volt az, csak Harry járt a
fejében. El sem tudta képzelni milyen lesz vele egy iskolába járni. A
merengéséből az anyja kiáltása zökkentette ki.
- Ginny! Kérlek törpementesítsd a kertet, mielőtt ideérnek a vendégek!
Sóhajtva állt fel és indult felvenni a kabátját. Hát persze, a vendégek! A bátyjai azért nem jönnek haza az ünnepekre, mert apja, Arthur meghívta „pár” barátját. Ginny egyet sem ismert a felsorolt személyek közül, ezért remélte, hogy békén hagyják a vacsora után és a szobájában kesereghet tovább. Pedig ez a vacsora csak egy nap… Megrázta a fejét, ez ellen már úgysem tudott tenni. Felvette a kabátját és kiment a kertbe. Már 5-6 törpét átdobott a kert túlsó felébe, amikor egy ötlet kezdett alakot ölteni a fejében. Gyorsan megcsinálta a kérést, kicsit hiányosan ugyan, majd berohant a házba, egyenesen a szobájába. Megfésülködött és felvette a kedvenc ruháját. Leosont a lépcsőn és kilesett. Anyja Celestina Maggicatól énekelte a Vággyal teli üst szívet. Elmosolyodott és a kandalló felé vette az irányt. Egy pillanatig gondolkozott, biztos jó ötlet-e, ám győzött a kíváncsisága. Megmarkolt egy adag Hop-port és tisztán suttogva kiejtette a szavakat:
- Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, Minerva McGalagony irodája! – mondta és elnyelték a zöld lángok. Lévén, hogy huszonharmadika volt, csak remélte, hogy McGalagony professzor, nem az irodájában tartózkodik. Behúzta a könyökét és szorosan összezárta a szemét. Pár pillanat múlva hasra esett a hideg kőpadlón. Szerencsére nem verte be semmijét se. Felállt és leporolta magát. Érdeklődve körülnézett. Egy sima iroda volt, és megkönnyebbülve sóhajtott, hogy McGalagony professzor nincs ott. Óvatosan kinyitotta az ajtót és kilesett rajta. Gyomorgörcse volt, mi lesz, ha ezt megtudják. Kiment a folyosóra, de fogalma sem volt, hogy merre menjen. Úgy döntött balra indul, amikor ismerős hangok ütötték meg a fülét.
- Meghívjuk Harryéket hógolyózni? – tette fel a kérdést George. Fred azonnal felelt.
- Persze. Minél többen vagyunk annál jobb! Hol vannak? - ekkor papír susogás hallatszódott, közben Ginny beugrott egy páncél mögé.
- A Griffendélben – mondták egyszerre. Nevetve elindultak és Ginny bújóhelyeként szolgáló páncél mellett is elmentek, ám ott hirtelen megálltak.
- George… jól látom? – Ginny kilesett és látta, hogy egy nagy papír egy pontjára mutat.
- De… - kezdte George, amikor hirtelen a páncél felé nézett és pont bele, Ginny csokoládébarna szemeibe.
- Ginny?! – kiáltották egyszerre. Ginny megrezzent és kilépett a páncél mögül. Próbált mindkét iker szemébe nézni. Azok csak megdöbbenve néztek rá. A lány hirtelen nem tudta mit mondjon.
- Sziasztok – szólt félszegen.
- Mit keresel itt? – bukott ki a kérdés Fredből. George is választ várva nézett rá.
- Hát az úgy volt… - dióhéjban elmondta, hogy milyen magányos az Odúban és, hogy mennyire hiányoznak neki. A végére kicsit könnyezni kezdett, örült, hogy 4 hónap után újra látja a bátyjait. Fred és George elmosolyodott a végére és magukhoz ölelték a húgukat. Ginny megtörölte a szemét és elmosolyodott.
- Ginny ugye tudod, hogy ezért anya ki fog nyírni? – vigyorodott el Fred.
- És minket is. Mert nem szóluk, hogy itt van – bólogatott sóhajtva Geroge.
- Nem szóltok? – csillant fel a lány szeme. – Hogy hogy?
- Ugyan, Ginny, ha már itt vagy kihasználjuk az alkalmat és odaadjuk az ajándékokat személyesen! De van egy kérdésem: hogyan jöttél te ide? – kérdezte kíváncsian Fred.
- Hop-porral. McGalagony professzor kandallóján keresztül – válaszolta készségesen.
- Nincs a szobáján riasztó bűb...? – akarta kérdezni Fred.
Mintha egy varázsszó lett volna, úgy tűnt fel a folyosó végén a professzorasszony. Ginny azonnal a páncél mögé rejtőzött. Az ikrek pedig összedugták a fejüket, mintha valami turpisságot eszelnének ki.
- Weasley urak! – szólította fel őket. Fred és George felnézett.
- McGalagony professzor! – mondták kórusban.
- Önök jártak a szobámban? – kérdezte a professzorasszony.
- Nem, asszonyom – felelte George. Ginny kicsit remegett, még leskelődni se mert.
- Akkor mit keresnek itt? Máshol is tudnak beszélgetni – mondta, majd bement az irodájába. Ginny megkönnyebbülve fújta ki a levegőt és kilépett.
- Gyere Ginny! Megmutatjuk a nagytermet, már Harryék is ott vannak – mosolygott George és elindult Freddel. Ginnynek kihagyott a szíve egy ütemet, majd utánuk ment.
- Harryék? Mármint Harry Potter? – ejtette ki csodálattal a hangjában a nevet. Az ikrek felnevettek.
- Igen – felelte Fred. – De nyugi! Nem fog megenni - nevetett.
Pár perc séta után a nagyterem elé értek. Ginny alig hitte el, hogy itt van, pedig nem szabadna, és mindjárt találkozik Harry Potterrel. Amikor belépett, elámult. Nem akart hinni a szemének. A nagyterem gyönyörű volt. A falakon magyal és fagyöngy füzérek lógtak. A teremben 12 fenyőfa állt, csodálatosan feldíszítve. Egyiken szikráztak a parányi jégcsapok, másikon gyertyák százai égtek. Nem sok diák volt ott, a Griffendél asztalánál is csak két diák ült, Harry és Ron. Az ikrek rögtön odaindultak, Ginny pedig próbálta minél kisebbre összehúzni magát. A fiúk varázslósakkoztak, amikor odaértek Ron épp legyőzte Harryt. A lány az ikrek mögött állt és nézegelődött, direkt nem nézett Harryre. A fiúk pár szót váltottak és utána az ikrek arrébb álltak. Ginny először Ronra nézett és elmosolyodott, majd Harryre pillantott. A szemébe nézett, azokba a csillogó zöld szemekbe, amik meglepve néztek rá. Zavarban volt, inkább visszafordult a bátyjához.
- Sziasztok! – sóhajtott. Nekik is elmondta, miért és hogyan ment oda. Közben alig-alig pillantott a szerelmére. Mire a mondókája végére ért, kezdett ideges lenni. Lopva körülnézett a teremben, de senki nem figyelt rá. Ron és Harry is elképedt.
- És meddig maradsz? – tette fel a kérdést Harry. Más számára ez egy kedves és átlagos kérdés lett volna, de Ginny számára már az is boldogság volt, hogy ránézett. Tudta, hogy butaság, Harry csak a barátjának a húgát látja benne. Lesütötte a szemét.
- Nem sokáig. Ha szerencsém van, anya észre sem veszi, hogy megléptem.
Harry biccentett, Ron pedig továbbra is hápogva nézett a testvérére. Ginny az ikrek felé fordult.
- Megmutattok pár helyet? – kérdezte lelkesedéssel.
- Talán itt kéne maradnod. Mi elmegyünk az ajándékodért, mindjárt jövünk – kacsintott George és sarkon fordult. Ekkor Ron a homlokára csapott.
- Tényleg, az ajándékod! Mindjárt jövök! – azzal kiszalad a nagyteremből. Ginny és Harry kettesben maradtak. Ginny nem mert rá nézni, de leült mellé. Kicsit túlságosan közel, amiért gyorsan távolabb húzódott.
- Unalmas otthon? – Harry szemeiben érdeklődés csillant.
- Igen. Én is szeretnék Roxfortos lenni - azt asztal lapját nézte és nem szándékozott addig felnézni, míg bátyjai vissza nem érnek. Harry szomorúan mosolyogva nézett rá.
- Megértem. Csodálatos – körbenézett a teremben. Ginny lopva ránézett.
- Boldog karácsonyt, Harry! – mondta ki a szavakat halkan, de érthetően. A fiú rögtön ránézett és boldogan elmosolyodott.
- Neked is, Ginny! – a zsebében kezdett kutakodni és kihúzott belőle egy csokibékát. - Tessék! – átnyújtotta. A lány szemei kikerekedtek, azután aranyosan elmosolyodott és átvette a finomságot.
- Köszönöm szépen! – nagyon boldog volt. Biztos volt benne, hogy ő is fog valamit édességet küldeni Harrynek.
- Nincs mit! – felelte Harry, enyhén zavartan.
Fred, George és Ron visszajött, egy-egy kis ajándékcsomagot tartogatva. Először Ron adta át. Ginny biztos volt benne, hogy egy Holyheadi Hárpiák kitűző van benne és édesség. Megköszönte és megölelte, majd az ikrekhez fordult, akik sokat sejtően vigyorogtak.
- Csak ne WC deszkát, csak ne WC deszkát… - motyogta Ginny. Emlékezett, hogy mielőtt a Roxfort Expressz elindult volna, megígérték, hogy küldenek egyet. A duó felnevetett és egyszerre átnyújtotta az ajándékokat. A lány elvette és mindkét fiú arcára nyomott egy puszit.
- Köszönöm! – úgy döntött majd az Odúban kibontja. Ezért megérte, hogy megszökött otthonról.
- Nincs mit – mondták.
- Haza kell mennem. Ha már nem tudjátok megmutatni kastélyt – mondta szomorkásan Ginny. A bátyjai szomorúan rámosolyogtak.
- Jövőre te is itt leszel – vigasztalta Geroge.
- Hidd el nem nagy kaland – jelentette ki Ron. Ginny egy grimasszal válaszolt.
- Percynek szóltok? – kérdezte a lány az ajkába harapva.
- Viccelsz? - kérdezte Geroge vigyorogva. – Dehogy, amiről nem tud, nem is fáj neki.
- Gyere, visszakísérünk Geroge-dzsal! – ajánlotta Fred és átkarolta a vállát. Ginny bólintott és elindultak az ajtó felé. Még egyszer hátra nézett, Harry rámosolygott majd a sakktábla felé fordult. A lány érezte, hogy elpirul, így lehajtotta a fejét. Szerencsére az ikrek betudták ezt a szomorúságnak, végülis félig az volt.
Megálltak McGalagony szobája előtt.
- Nincs bent? – kérdezte félve Ginny.
- Nincs – nyugtatta meg Fred. – Mi már csak tudjuk – rákacsintott. Ginny szomorúan nézett rájuk.
- Sajnálom, hogy nem leszünk együtt karácsonykor. Karácsonykor együtt kéne lennie a családnak. – suttogta búcsúzóképp és bement a szobába. Kifújta a levegőt és a kandallóhoz ment. Elvett egy marék Hop-port és elmondta az úticélt.
- Az Odú!
- Ginny! Kérlek törpementesítsd a kertet, mielőtt ideérnek a vendégek!
Sóhajtva állt fel és indult felvenni a kabátját. Hát persze, a vendégek! A bátyjai azért nem jönnek haza az ünnepekre, mert apja, Arthur meghívta „pár” barátját. Ginny egyet sem ismert a felsorolt személyek közül, ezért remélte, hogy békén hagyják a vacsora után és a szobájában kesereghet tovább. Pedig ez a vacsora csak egy nap… Megrázta a fejét, ez ellen már úgysem tudott tenni. Felvette a kabátját és kiment a kertbe. Már 5-6 törpét átdobott a kert túlsó felébe, amikor egy ötlet kezdett alakot ölteni a fejében. Gyorsan megcsinálta a kérést, kicsit hiányosan ugyan, majd berohant a házba, egyenesen a szobájába. Megfésülködött és felvette a kedvenc ruháját. Leosont a lépcsőn és kilesett. Anyja Celestina Maggicatól énekelte a Vággyal teli üst szívet. Elmosolyodott és a kandalló felé vette az irányt. Egy pillanatig gondolkozott, biztos jó ötlet-e, ám győzött a kíváncsisága. Megmarkolt egy adag Hop-port és tisztán suttogva kiejtette a szavakat:
- Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, Minerva McGalagony irodája! – mondta és elnyelték a zöld lángok. Lévén, hogy huszonharmadika volt, csak remélte, hogy McGalagony professzor, nem az irodájában tartózkodik. Behúzta a könyökét és szorosan összezárta a szemét. Pár pillanat múlva hasra esett a hideg kőpadlón. Szerencsére nem verte be semmijét se. Felállt és leporolta magát. Érdeklődve körülnézett. Egy sima iroda volt, és megkönnyebbülve sóhajtott, hogy McGalagony professzor nincs ott. Óvatosan kinyitotta az ajtót és kilesett rajta. Gyomorgörcse volt, mi lesz, ha ezt megtudják. Kiment a folyosóra, de fogalma sem volt, hogy merre menjen. Úgy döntött balra indul, amikor ismerős hangok ütötték meg a fülét.
- Meghívjuk Harryéket hógolyózni? – tette fel a kérdést George. Fred azonnal felelt.
- Persze. Minél többen vagyunk annál jobb! Hol vannak? - ekkor papír susogás hallatszódott, közben Ginny beugrott egy páncél mögé.
- A Griffendélben – mondták egyszerre. Nevetve elindultak és Ginny bújóhelyeként szolgáló páncél mellett is elmentek, ám ott hirtelen megálltak.
- George… jól látom? – Ginny kilesett és látta, hogy egy nagy papír egy pontjára mutat.
- De… - kezdte George, amikor hirtelen a páncél felé nézett és pont bele, Ginny csokoládébarna szemeibe.
- Ginny?! – kiáltották egyszerre. Ginny megrezzent és kilépett a páncél mögül. Próbált mindkét iker szemébe nézni. Azok csak megdöbbenve néztek rá. A lány hirtelen nem tudta mit mondjon.
- Sziasztok – szólt félszegen.
- Mit keresel itt? – bukott ki a kérdés Fredből. George is választ várva nézett rá.
- Hát az úgy volt… - dióhéjban elmondta, hogy milyen magányos az Odúban és, hogy mennyire hiányoznak neki. A végére kicsit könnyezni kezdett, örült, hogy 4 hónap után újra látja a bátyjait. Fred és George elmosolyodott a végére és magukhoz ölelték a húgukat. Ginny megtörölte a szemét és elmosolyodott.
- Ginny ugye tudod, hogy ezért anya ki fog nyírni? – vigyorodott el Fred.
- És minket is. Mert nem szóluk, hogy itt van – bólogatott sóhajtva Geroge.
- Nem szóltok? – csillant fel a lány szeme. – Hogy hogy?
- Ugyan, Ginny, ha már itt vagy kihasználjuk az alkalmat és odaadjuk az ajándékokat személyesen! De van egy kérdésem: hogyan jöttél te ide? – kérdezte kíváncsian Fred.
- Hop-porral. McGalagony professzor kandallóján keresztül – válaszolta készségesen.
- Nincs a szobáján riasztó bűb...? – akarta kérdezni Fred.
Mintha egy varázsszó lett volna, úgy tűnt fel a folyosó végén a professzorasszony. Ginny azonnal a páncél mögé rejtőzött. Az ikrek pedig összedugták a fejüket, mintha valami turpisságot eszelnének ki.
- Weasley urak! – szólította fel őket. Fred és George felnézett.
- McGalagony professzor! – mondták kórusban.
- Önök jártak a szobámban? – kérdezte a professzorasszony.
- Nem, asszonyom – felelte George. Ginny kicsit remegett, még leskelődni se mert.
- Akkor mit keresnek itt? Máshol is tudnak beszélgetni – mondta, majd bement az irodájába. Ginny megkönnyebbülve fújta ki a levegőt és kilépett.
- Gyere Ginny! Megmutatjuk a nagytermet, már Harryék is ott vannak – mosolygott George és elindult Freddel. Ginnynek kihagyott a szíve egy ütemet, majd utánuk ment.
- Harryék? Mármint Harry Potter? – ejtette ki csodálattal a hangjában a nevet. Az ikrek felnevettek.
- Igen – felelte Fred. – De nyugi! Nem fog megenni - nevetett.
Pár perc séta után a nagyterem elé értek. Ginny alig hitte el, hogy itt van, pedig nem szabadna, és mindjárt találkozik Harry Potterrel. Amikor belépett, elámult. Nem akart hinni a szemének. A nagyterem gyönyörű volt. A falakon magyal és fagyöngy füzérek lógtak. A teremben 12 fenyőfa állt, csodálatosan feldíszítve. Egyiken szikráztak a parányi jégcsapok, másikon gyertyák százai égtek. Nem sok diák volt ott, a Griffendél asztalánál is csak két diák ült, Harry és Ron. Az ikrek rögtön odaindultak, Ginny pedig próbálta minél kisebbre összehúzni magát. A fiúk varázslósakkoztak, amikor odaértek Ron épp legyőzte Harryt. A lány az ikrek mögött állt és nézegelődött, direkt nem nézett Harryre. A fiúk pár szót váltottak és utána az ikrek arrébb álltak. Ginny először Ronra nézett és elmosolyodott, majd Harryre pillantott. A szemébe nézett, azokba a csillogó zöld szemekbe, amik meglepve néztek rá. Zavarban volt, inkább visszafordult a bátyjához.
- Sziasztok! – sóhajtott. Nekik is elmondta, miért és hogyan ment oda. Közben alig-alig pillantott a szerelmére. Mire a mondókája végére ért, kezdett ideges lenni. Lopva körülnézett a teremben, de senki nem figyelt rá. Ron és Harry is elképedt.
- És meddig maradsz? – tette fel a kérdést Harry. Más számára ez egy kedves és átlagos kérdés lett volna, de Ginny számára már az is boldogság volt, hogy ránézett. Tudta, hogy butaság, Harry csak a barátjának a húgát látja benne. Lesütötte a szemét.
- Nem sokáig. Ha szerencsém van, anya észre sem veszi, hogy megléptem.
Harry biccentett, Ron pedig továbbra is hápogva nézett a testvérére. Ginny az ikrek felé fordult.
- Megmutattok pár helyet? – kérdezte lelkesedéssel.
- Talán itt kéne maradnod. Mi elmegyünk az ajándékodért, mindjárt jövünk – kacsintott George és sarkon fordult. Ekkor Ron a homlokára csapott.
- Tényleg, az ajándékod! Mindjárt jövök! – azzal kiszalad a nagyteremből. Ginny és Harry kettesben maradtak. Ginny nem mert rá nézni, de leült mellé. Kicsit túlságosan közel, amiért gyorsan távolabb húzódott.
- Unalmas otthon? – Harry szemeiben érdeklődés csillant.
- Igen. Én is szeretnék Roxfortos lenni - azt asztal lapját nézte és nem szándékozott addig felnézni, míg bátyjai vissza nem érnek. Harry szomorúan mosolyogva nézett rá.
- Megértem. Csodálatos – körbenézett a teremben. Ginny lopva ránézett.
- Boldog karácsonyt, Harry! – mondta ki a szavakat halkan, de érthetően. A fiú rögtön ránézett és boldogan elmosolyodott.
- Neked is, Ginny! – a zsebében kezdett kutakodni és kihúzott belőle egy csokibékát. - Tessék! – átnyújtotta. A lány szemei kikerekedtek, azután aranyosan elmosolyodott és átvette a finomságot.
- Köszönöm szépen! – nagyon boldog volt. Biztos volt benne, hogy ő is fog valamit édességet küldeni Harrynek.
- Nincs mit! – felelte Harry, enyhén zavartan.
Fred, George és Ron visszajött, egy-egy kis ajándékcsomagot tartogatva. Először Ron adta át. Ginny biztos volt benne, hogy egy Holyheadi Hárpiák kitűző van benne és édesség. Megköszönte és megölelte, majd az ikrekhez fordult, akik sokat sejtően vigyorogtak.
- Csak ne WC deszkát, csak ne WC deszkát… - motyogta Ginny. Emlékezett, hogy mielőtt a Roxfort Expressz elindult volna, megígérték, hogy küldenek egyet. A duó felnevetett és egyszerre átnyújtotta az ajándékokat. A lány elvette és mindkét fiú arcára nyomott egy puszit.
- Köszönöm! – úgy döntött majd az Odúban kibontja. Ezért megérte, hogy megszökött otthonról.
- Nincs mit – mondták.
- Haza kell mennem. Ha már nem tudjátok megmutatni kastélyt – mondta szomorkásan Ginny. A bátyjai szomorúan rámosolyogtak.
- Jövőre te is itt leszel – vigasztalta Geroge.
- Hidd el nem nagy kaland – jelentette ki Ron. Ginny egy grimasszal válaszolt.
- Percynek szóltok? – kérdezte a lány az ajkába harapva.
- Viccelsz? - kérdezte Geroge vigyorogva. – Dehogy, amiről nem tud, nem is fáj neki.
- Gyere, visszakísérünk Geroge-dzsal! – ajánlotta Fred és átkarolta a vállát. Ginny bólintott és elindultak az ajtó felé. Még egyszer hátra nézett, Harry rámosolygott majd a sakktábla felé fordult. A lány érezte, hogy elpirul, így lehajtotta a fejét. Szerencsére az ikrek betudták ezt a szomorúságnak, végülis félig az volt.
Megálltak McGalagony szobája előtt.
- Nincs bent? – kérdezte félve Ginny.
- Nincs – nyugtatta meg Fred. – Mi már csak tudjuk – rákacsintott. Ginny szomorúan nézett rájuk.
- Sajnálom, hogy nem leszünk együtt karácsonykor. Karácsonykor együtt kéne lennie a családnak. – suttogta búcsúzóképp és bement a szobába. Kifújta a levegőt és a kandallóhoz ment. Elvett egy marék Hop-port és elmondta az úticélt.
- Az Odú!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tetszett a pályamű? Segíts a versenyzőnek közelebb kerülni a győzelemhez! >>>Itt<<< tudsz szavazni a különböző kategóriákban!
Kiruccanás a Roxfortba - N2 értékelése
VálaszTörlés1. Cím – 4 pont
Jópofa a cím, kicsit mást vártam a történettől ez alapján, de elég hamar értelmet nyert minden.
2. Kulcsok beillesztése – 4,5 pont
No, hát a mondaton nagyon gyorsan túlestél, nem is nagyon volt érdemi szerepe az Odú-béli résznek, csak az, hogy Ginny törpementesíthessen. A Nagyterem szépen megjelent a végén, Ginny meg ugye a főszereplőd.
3. Helyesírás, fogalmazás, stilisztika – 4,5 pont
Egy-két helyen döcögött a fogalmazás, de helyesírási hibád 1-2 darab volt csak, azok is valószínűleg csak figyelmetlenségből, és találó a stílus is. Pontot a formázás miatt nem vontam le, viszont máskor szerintem érdemes bekezdésekre tagolni a művet, az olvasó dolgát könnyíted meg vele.
4. Karakterek – 5 pont
Ginny vadócsága jól átjött azzal együtt, hogy ő most még csak 10 éves, és szörnyen szerelmes Harrybe. Az ikrek is jók voltak (remélem volt wc deszka a csomagban) és Harryék is. Nem nagyon tudom ezt tovább fejtegetni, jó volt, na! :D
5. Cselekmény – 4,5 pont
Maga a történetvezetés az elején kicsit szerintem gyors, mintha nagyon túl akarnál esni az Odún. Az alapötlet jó, el tudom képzelni hogy valami ilyesmi kipattan Ginny fejéből, de Mollyék ennyire ne figyeltek volna rá? Hovatovább, ezek szerint bárki csak úgy be tud jutni a Roxfortba, egy random kandallóból McGalagony szobájába, anélkül hogy azt akárki észrevenné? Mert hát azért eltelt némi idő, mire a prof megjelent… Amúgy most már csak kötekszem, mert fáradt vagyok, de jár a sok pont, mert amúgy tetszett.
6. Összbenyomás – 4,5 pont
Jó volt ez. Ügyesen írsz, jól fogalmazol, volt karácsonyi hangulat is, tetszett, csak így tovább!
Összesen: 27 pont
Kiruccanás a Roxfortba - N3 értékelése
VálaszTörlés1.Cím: 4 pont
Nekem kicsit fantáziátlan.
2.Kulcsok beillesztése: 3 pont
Szerintem a Nagyterem kissé erőltetett volt, és hogy a kis Ginny így elszkjön otthonról, nekem túl meredek ötlet.
3.Helyesírás, fogalmazás, stilisztika: 4 pont
Az egyetlen problémám az volt, hogy nem tagoltad a szöveget.
4.Karakterek: 3 pont
Az ikrek rendben voltak, azonban Ron szertintem egy kicsit nagyobb felhajtást csapott volna a dolog körül. Ginnyt visszont nem tudtam igazán hova tenni, talán túl éretten viselkedett.
5.Cselekmény: 3 pont
A problémám ugyanaz volt, amit már feljebb is említettem: nem értem, hogy Ginny hogyan tudott elszökni otthonról ennyire könnyedén.
6.Összbenyomás: 3 pont
Egyszerűn csak nem tudtál megfogni.
Összesen: 20 pont
Kiruccanás a Roxfortba - N4 értékelése
VálaszTörlés1. Cím: 5 pont.
Tök jó cím!
2. Kulcsok beillesztése: 5 pont.
Mindegyik kulcs szerepelt, és indokoltak voltak.
3. Helyesírás, fogalmazás, stilisztika: 2 pont.
Sok benne a helyesírási, gépelési hiba, és sajnos néha a megfogalmazás sem volt rendben. Pl.: „Pedig ez a vacsora csak egy nap…”; „Hol vannak? - ekkor papír susogás hallatszódott, közben Ginny beugrott egy páncél mögé. - A Griffendélben” (hogy értetted, hogy a Griffendélben? vagy ez egy vicc volt?)
4. Karakterek: 5 pont.
Jól és hűen ábrázoltad a karaktereket.
5. Cselekmény: 4 pont.
Van néhány logikai hiba a cselekményben. Pl.: hogy-hogy a fiúknál voltak Ginny ajándékai? Miért nem küldték el őket az Odúba? Nem tudhatták, hogy találkoznak vele személyesen!
6. Összbenyomás: 5 pont.
Összesen: 26 pont