Narglimentes karácsonyt!

Kategória: Novella

Cím: Narglimentes karácsonyt!

Kulcsok:

Szereplő: Fleur Delacour

Helyszín: Fúriafűz

Mondat: „Köszönöm, már elég narglit láttam az idén.”

Készült: A Very Harry Christmas versenyre

Karakterszám: 6003

Narglimentes karácsonyt!

– Bill, áz’ ég szerelmére, nem vágyunk’ már kisgyerekek!– sóhajtott fel Fleur, miközben óvatosan közelebb lopózott. Volt is mitől félnie; egy rossz mozdulat, egy apró botlás és a fúriafűz biztosan agyoncsapja. A Beauxbatonsban nem voltak ilyen veszélyes dolgok, Madam Maxime vigyázott a gyerekekre.. de ezek az angolok, jesszus, teljesen megbolondultak?
– Ne félj, gyere, izgalmas lesz! –Bill csak húzta magával nevetve, egyre közeledve a fürgén csapkodó, karnyi, vagy annál nagyobb vastagságú ágakhoz. Fleurnak épp hogy sikerült lebuknia egy korbácsként csapkodó elől, majd átugrott egyet, ami vastagabb volt mint a törzse.
– Nem lehet leáá... –gyorsan félrerántotta a kezében cipelt zacskót, mielőtt a mézeskalácsház összetört volna– llítáni? –fejezte be, kifulladva ereszkedve le a sötét, dohos üregbe. Mégis melyik élet alól felmentett ötlete lehetett, hogy a Szelemszálláson tartsanak karácsonyi bulit? Biztosan Fred volt... vagy George. Még mindig előfordult, hogy nem tudta megkülönböztetni őket egymástól. Például amikor ugyanolyan ruhákba öltöztek, vagy felvették egymásét... mint két tojás.
– Dehogynem. De hát mi abban a móka? –nevetett fel a fiú, megigazítva gondosan copfba fogott, vörös haját, a fülbevalójaként szolgáló agyar tovább himbálózott. Még mindig hihetetlenül ellenállhatatlan volt, pont mikor megismerte.
–’át jó.. merre tovább? –váltott témát majd körülnézett. Valamiféle üregben lehettek, és a homályban csak egy folyosószerűséget lehetett észrevenni, amin csak hason kúszva lehetett volna átjutni. Titkos ajtót vagy átjárót keresett, körbejárt a falak mentén, majd visszafordult, és megrökönyödve látta, hogy Bill már félúton van a folyosón.
– Tisztá’ por leszel, Bill! –sipítozott, de aztán egy hosszú sóhajtás és nem éppen elegendő lelki elhatározás után követte az alagúton át a még borzalmasabban kinéző, düledező házba.
Fleur felállt és körbeforult. A koszos, korhadt padló recsegett-ropogott a lába alatt, por szálldogált a gyertyák gyér fényében, a sarkokat ellepte a penész és mindenhol a rothadás bűze terjengett. Az emeletről halk beszédhang szűrődött le, miközben a plafon réseiből faforgács és újabb adag por potyogott a hajára.
– Erre gyere, mindjárt ott vagyunk. –Bill kedvesen kézenfogta és a lépcsőhöz vezette, ami az első lépésre vészesen nyekeregni kezdett, mintha be akarna szakadni és elnyelni mindkettőjüket.
– Bill, ’á leszákád, kápj el! –még feljebb lépett, baljós reccsenés hallatszott, de a fa látszólag elbírta.
– Semmi baj sem lesz! –a fiú láthatólag jól szórakozott, nyilván járt már sokkal rosszabb helyeken is és ez csak egy kis izgalom volt, pont elég érdekes de nem veszélyes. Óvatosan felosontak, majd megkönnyebbülve felsóhajtottak: az emelet sokkal jobban nézett ki.
A padlódeszkákon szép vörös padlószőnyeg feszült, jótákonyan elrejtve a réseket. A falakat nagyjából gombátlanították, az ablakra függöny került, a zoknikkal felaggatott kandallóban is égett már a tűz ami kellemes meleget adott, bár gyakran így is érezni lehetett a réseken keresztül belopózó hideg fuvallatokat amik meglepő hirtelenséggel száguldottak az embereknek majd tűntek tova. Az ajtó fölött fagyöngy lógott, egy kisasztalon mézeskalácsok sorakoztak, díszesek és cikornyásak, illetve igénytelenebbek és.. volt pár félig-meddig elfogyasztott darab is. Mellettük legalább egy tengernyi puszedli és habcsók, majd egy kancsó sütőtöklé zárta a sort.
A szoba közepén állt egy fenyőfacsemete, a többiek azzal foglalatoskodtak; Ron valamit az aljánál matatott, Hermione pálcáját felemelve egy aranyszínű girlandot próbált felbűvölni rá, Harry és Ginny szinte elbújva beszélgettek, kezükben a felakasztásra váró piros gömbökkel. De hol lehetnek az ikrek? Valami baj lesz itt, érezni lehetett a levegőben, bár az illatos gyertyák és a fenyő illatának erős egyvelege elnyomta.
– Vigyázzatok a narglikkal! –robbant be egy szőke lány furcsa, retek alakú fülbevalókkal, egy még különösebb szemüveget viselve. Nyomában érkeztek az ikrek is, kivételesen nem sunyi arcot vágva, pedig ettől függetlenül biztos forraltak valamit. Hermione bosszúsan sóhajtott, Ron mintha citromba harapott volna, Ginny fura arcot vágott, Harry pedig köhintéssel álcázta arckifejezését, majd kórusban azt felelték:
– Sziasztok! –szinte azonnal visszafordultak és újra ügyködni kezdtek. Úgy néz ki senkit sem érdekelt, hogy mégis mi a franc az a nargli.. Fleurnek muszáj volt megkérdeznie.
– Mi áz á nárgli? –a lány megsemmisítő pillantást vetett rá, majd az ikrekhez fordult.
– Fred, George, kezdjétek a fagyönggyel. Főleg abban szoktak elbújni, majd nézzétek át a fát.. bárhol elrejtőzhetnek. –a különös lány az asztalhoz libbent, majd intett neki– Mindent elmondok –ez elég rejtélyesen hangzott, így kissé feszélyezve leült egy székre és magához vett egy puszedlit.
– Fleur De... –nyújtott kezet, de amaz elhárította.
– Ismerlek, te voltál a Beauxbatons bajnoka. Luna Lovegood vagyok. –Luna észrevehette, hogy beszélgetőpartnerének szemében nem csillant meg a felismerés szikrája és folytatta– Az apám szerkeszti a Hírverőt. –jelentette ki, majd megkóstolt egy habcsókot, mintha ezzel megoldotta volna a bemutatkozás problémáját.
– És.. megkérdezhetem, hogy mi áz á’ ’írverő? Egy újság? –fészkelődött egy kicsit az öreg széken, és közben erősen remélte, hogy nem fog beleállni egy szálka sem a hátsójába.
– Hát persze, gondolom nem olvasod.. –tekintett rá felemás szemüvege mögül, méghozzá meglehetősen sértetten –Nemrég egy számunkban említettük, hogy mennyire elszaporodtak... –Fleur várta hogy befejezze a mondatot de mivel ez egy perc néma csend után sem történt meg, rákérdezett:
– Á’.. nárglik? –erre egy olyan pillantást kapott, amitől joggal teljesen féleszűnek érezhette volna magát, majd Luna a kezébenyomott egy régebbi, tintafoltos papírlapot és felállt, hogy valamilyen érdekes, és igazán kellemetlen szagú spray-vel fújkodja a karácsonyfát.
Fleur pillanatok alatt átfutotta a cikket, ami eléggé pontatlannak látszott, és semmiképp sem hitelesnek, főleg, hogy soha nem hallott ezekről a lényekről.
– Nehogy elhidd.. –jelent meg mögötte Bill, és óvatosan kivette a kezéből.
– Itt egy nargli! –hangzott fel hirtelen Luna éles kiáltása, és egy piros kis gömbre mutatott.
– Hol? –mindenki tolakdott, a fejüket kapkodták, de semmit sem láttak.
– Mindenki hátra, csak a szemüvegben látni! –ahogy egy emberként ugrottak hátra, megtörtént a baj: valaki rálépett egy flakonra, mire erős, fojtó szagú pára gomolygott elő belőle, pillanatok alatt betöltve a szobát. Valaki köhögni kezdett.
A kis társaság meglepő fürgeséggel menekült le a recsegő lépcsőn, majd kúszott végig az alagúton. Amikor már csak Fleur állt a fa törzsének lapulva, Bill integetett és odakiabált:
– Gyere, nem lesz semmi gond! –sóhajtott, majd futva elindult. Már azt hitte hogy minden rendben, amikor hirtelen valami hátulról felbevágta. Bill természetesen elkapta, de ez mit sem segített.
– Jól vagy? –kérdezte valaki segítőkészen a csoportból.
– Köszönöm, már elég n’árglit láttam áz idén. –motyogta, majd Bill karjaiba ájult.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a pályamű? Segíts a versenyzőnek közelebb kerülni a győzelemhez! >>>Itt<<< tudsz szavazni a különböző kategóriákban!