Sirius Black és a Megbűvölt Korcsolyák Esete

Kategória: Novella

Cím: Sirius Black és a Megbűvölt Korcsolyák Esete

Kulcsok:

Szereplő: Minerva McGalagony

Helyszín: Az óriáspolip tava mellett

Mondat: "Ez már a negyedik alkalom a héten és még csak kedd van."

Készült: A Very Harry Christmas versenyre

Karakterszám: 5955

Sirius Black és a Megbűvölt Korcsolyák Esete

A karácsony közeledte mindig felemás érzésekkel töltötte el. A hosszú évtizedek során, az ünnepek gyakorta magányosan teltek az iskola falai között, de a havas roxforti birtok látványa mindenért kárpótolta. Szeretett hosszú sétákat tenni a tó körül, figyelni a korcsolyázó diákokat, miközben hullott a hó.

 - Hagyd abba! Hallod, Black! – harsant a kiáltás élesen a tó felől, mire az asszony felsóhajtott. Pedig olyan szépen indult ez a nap.

Ahogy közeledett a hangok irányába, látta, ahogy a 15 éves Sirius Black épp egy marék havat nyomott a mardekáros évfolyamtársának a hajába, miközben a lány sikítozva próbált kikerülni a szorításából.

- Mr. Black! Azonnal hagyja abba! Netán szeretné büntetőmunkával tölteni az ünnepeket? – kérdezte mire a fiú egy pillanatra megtorpant, majd egy percnyi hezitálás után újabb adag havat nyomott a lány fejére.

- Elég! – csattant fel a tanárnő – 10 pont a Griffendéltől, Önt pedig büntető feladat várja a konyhán, Mr. Black – szavait a griffendélesek részéről elégedetlen morgás, míg a többi ház felől kárörvendő kuncogás hallatszott - A többiek pedig oszoljanak a saját dolgukra! – véget vetett egy intéssel az aznapi mókának.

A tanulók fegyelmezését szolgáló pontlevonások, és büntetőmunkák általában mindig hatásosnak bizonyultak, ha másra nem is, de arra, hogy a tanárok két csínytevés között kifújhassák magukat. McGalagony Professzor legnagyobb bánatára, alig egy héttel később Sirius ismét akcióba lendült. Megint a tó mellett bukkant rá, ahol a kötekedése Perselus Pitonnal lassan ádáz párbajjá változott.

- Sirius Black! – süvöltötte a tanárnő – Ez már a negyedik alkalom a héten és még csak kedd van! Ha a konyhai mosogatás nem elég kielégítő, találunk Önnek más büntető elfoglaltságot is – és ugyanaz ismétlődött meg. A fiú némi habozás után, az amúgy is kellemetlen szituációra, rátett még egy lapáttal, így aznap a Griffendél 20 ponttal lett szegényebb, Sirius pedig egy heti büntetőmunkával gazdagabb. A professzorasszony azonban nem volt ostoba. Black vakmerő volt és szemtelen, de sosem ennyire provokatív. Vajon mi állhat a túlzott engedetlenség hátterében?

A diákok szemében a tanárok meglehetősen furcsa lényeknek számítottak. Gyerekszemmel szinte elképzelhetetlennek tűnhet, hogy a tanárok is emberek, akik, csak úgy mint a diákjaik, szeretik megbeszélni vagy kibeszélni a rájuk bízott ifjak ügyes-bajos dolgait a tanári szobák rejtekében. Emiatt cseppet sem volt meglepő, amikor egy délután, az igazgató irodájában szóba került a Black család. A professzorasszony balsejtelme, úgy tűnt, beigazolódott, mikor kézhez kapta Sirius szüleinek válaszlevelét. A rideg, és meglehetősen rövid üzenetben az édesanya világosan kifejezte” nem kíván többet hallani a fiú szégyentelen viselkedéséről”.

- Na gyere, te majom, ha mersz! – kiáltotta Sirius Black és támadóállásba helyezkedett. A tagbaszakadt mardekáros fiú lassú mozdulatokkal indult meg felé, miközben igyekezett az ütőjével maga előtt tartani a korongot.

 Az a nap is csak egy csendes, ártatlan szombat délutánként indult. (Miért van az, hogy minden szép és nyugodt, mielőtt elszabadul a pokol?) Aztán az egyik diák felvette, játszatnák azt a mugli sportot a jégen, amihez nem kell más, csak ütők és egy korong. Kezdetben természetesen mindenki azon volt, hogy betartsa a szabályokat, amiket a mugli felmenőkkel rendelkező osztálytársak igyekeztek érthetően a tudtukra adni, de szép lassan az egész meccs átcsapott egyfajta Griffendél-Mardekár leszámolássá, hogy az utóbbiak megtorolják a múltkori vereséget a kviddics pályán.

Sirius, mivel alacsonyabb és sokkal fürgébb volt a másik fiúnál, egy jól irányzott csavaros mozdulattal fellökte a másikat és megszerezte a korongot. Ahogy a győztes gól után, társai ujjongásában sütkérezett nem vette észre, az ellenfele pálcát rántott. Mire Sirius megfordult a bűbáj telibe találta és a korcsolyái maguktól mozgásba lendültek. Próbált úrrá lenni rajtuk, de azok csak vitték, mígnem a tó szélén lévő hókupacban nem landolt, fejjel előre. Barátja, James Potter, már épp készült közbelépni, mikor Sirius megállította és maga lendült ellentámadásba, egy sor fagyott hógolyóval. Ahogy az átkok keresztül-kasul a két fiú között cikáztak, észre sem vették a feléjük siető McGalagony Professzort.

- Sirius, állj! – kiáltotta Remus Lupin, amivel sikerült kizökkentenie barátját. aki így elvesztette az irányítást a hógolyók felett, amik egyesen a tanárnő felé repültek, akit annyira váratlanul ért, hogy az egyik levitte a süveget a fejéről.

Az udvaron lévő diákok szinte egyszerre dermedtek meg, de nem a varázslattól, hanem a félelemtől. A professzorasszony felvette a fejfedőjét a földről, lesöpörte róla a havat, és visszatette a fejére.

- Mr. Black, kérem, kövessen – a hangjával üveget lehetett volna vágni, Sirius pedig igen kétségbeesett ábrázattal követte. Lehet, hogy túl messzire ment ezúttal?

Amint visszatértek az épületbe, McGalagony Professzor szobájába, a tanárnő az asztalához ülve tollat és pergament vett elő és írni kezdett. Sirius csak állt ott, lehajtott fejjel, a sarkán hintázva. Az asszony végül letette a tollat, és egy fáradt sóhajjal a fiúra nézett.

- Nos, Mr. Black, úgy vélem a legjobb, ha a szünet idejére az iskolában marad – kezdett bele – maradunk a korábbi büntetésnél, besegít a manóknak a házimunkában a szünidő alatt végig – ezt hallva Sirius döbbent tekintettel meredt házvezető tanárára.

- Ennyi? – bukott ki belőle önkéntelenül.

- Miért talán többet szeretne? – kérdezte zavartan a nő.

- Nem, nem! – sietett a fiú a válasszal – csak azt hittem…nos… az udvaron történtekért minimum kitesz a Tiltott Rengeteg közepén és ott hagy –

- Jaj Mr. Black, ne túlozzon! Ha minden hógolyó csatáért a Tiltott Rengetegbe küldeném a diákokat, már nem lenne, tanuló az iskolában – mosolyodott el egy pillanatra, majd ismét komolyan folytatta – de remélem világos, hogy a szünet ideje alatt nem szeretnék egy rossz szót sem hallani magáról, fiatalember! – mire Sirius elmosolyodott és hevesen bólogatni kezdett.

- Ami a szüleit illeti, a legjobb lesz, ha értesíti őket, hogy a tanulmányai az ünnepek idejére is az iskolában tartják Önt – ahogy a tanárnő ránézett Sirius tudta. Tudta, hogy tudja, miért nem akar hazamenni és mérhetetlenül hálás volt érte.

- Köszönöm, tanárnő –

- Igazán nincs mit – bólintott, majd ismét a pergamenhez nyúlt- Térjen vissza a hálókörletébe a vacsoráig.

- Igenis, tanárnő – szalutált vicsorogva, majd az ajtó felé indult.

- Ó várjon, majd elfelejtettem! Ha jól tudom mágiatörténetből a teljesítménye romlott az utóbbi időben, így megbeszéltem Binns Professzorral, hogy segítsen felzárkózni Önnek a szünet alatt – a hallottaktól Sirius Blacknek leesett az álla.

- De Tanárnő! Erre igazán semmi szükség, egyedül is fel tudok készülni! – kérlelte kétségbeesetten, mire a nő csak legyintett egyet.

- Ugyan, a Professzor Úrral könnyebb lesz. További szép napot, Mr. Black! – búcsúzott az irataiból sem pillantva. Mikor az elképedt fiú elhagyta a szobáját, már nem tudta tovább rejtegetni a mosolyát. Ó azok a roxforti telek!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a pályamű? Segíts a versenyzőnek közelebb kerülni a győzelemhez! >>>Itt<<< tudsz szavazni a különböző kategóriákban!